U12: Fejlődés, lemaradás és egyensúly – az edző válaszol

Ahogy a gyerekek nőnek és egyre komolyabban veszik a jégkorongozást, úgy merülnek fel a szüleikben újabb és újabb kérdések a teljesítményükkel, a feljebb jutással és az eredményekkel kapcsolatban. Nincs abban semmi rossz, ha szeretnénk, hogy gyerekünk sikeres legyen abban, amit szeret, de vajon kell-e ezzel már U12-es korban foglalkozni? Mi segíti elő a hosszú távú fejlődést ilyen fiatalon? Jó hozzáállás az “egy mindenkiért, mindenki egyért”, vagy az individuális célok kerülnek előtérbe?

Rich Hansen, az USA Hockey játékfejlesztési menedzsere válaszolt.

Sok 12 év alatti játékos már azt fontolgatja, hogy elit csapatot keres magának. Mi a véleménye erről a trendről?

Szerintem van itt egyfajta aggodalom, ami valójában minden sportnál felmerül. A szülők látják, hogy a nagyobb, gyorsabb, erősebb gyerekek előrejutnak, és úgy érzik, hogy a saját gyereküknek is így kellene haladniuk. Türelmetlenek és nem értik, mi az, ami igazán fontos. Ebben a korban segítenünk kellene felépíteni a gyerekek szenvedélyét a sport iránt. Nem mondanám, hogy mindenképp a legjobbakkal kell őket szembeállítanunk, vagy hogy elit csapathoz kell csatlakozniuk, akár az otthonuktól távol. Vannak olyan gyerekek, akiknek persze beválnak ezek és sikeresek lesznek. De minden gyereknek más a fejlődési útja. Valójában arról van szó, hogy megértsük a gyermekünket érzelmileg, fizikailag és biológiailag, és megpróbáljunk olyan edzőt találni számára, aki segít kibontakoztatni a szenvedélyét, és valóban a fejlődésre összpontosít, nem csak a győzelemre vagy a következő szintre való továbblépésre.

Túl korai 12 éves korban egy jövőbeli "karrier" gondolatával foglalkozni? Mikor jön el a megfelelő idő erre?

Ha egy gyereknek az az álma, hogy az NHL-ben játsszon, az fantasztikus. Szerintem ez motiválja és inspirálja a gyerekeket. De a szülőknek realisztikusan kell nézniük a dolgokat. Ha úgy bánunk velük, mintha felnőttek lennének, az nem jó dolog. Emlékszem Tiger Woods HBO-s dokumentumfilmjére, és arra, ahogy Earl bánt vele. Szerintem a mai gyerekek 99%-a abbahagyná a sportot, ha így kezelnék őket. Ő kivétel volt, nála ez működött. Volt benne egy belső hajtás, ami vitte előre. A legtöbb gyerek esetében azonban ez nem működik. Szerintem egy 12 éves gyerek számára az lenne az ideális, ha szeretne a jégen lenni, de elfogadná, hogy máshol is tölt időt. Ez valójában az akadályok leküzdésének megtanulásáról és a barátságok építéséről szól.

Nehéz nem gondolni a jövőre. Mindig előre kell néznünk?

Ismételten, néhány gyereknél igen, másoknál nem feltétlenül, attól függ, milyen a személyiségük. Van, hogy a feljebblépést azt jelenti, hogy a gyereked olyan környezetbe kerül, ahol a legjobbakat gyűjtik össze, és nem kap játékidőt vagy elveszíti emiatt az önbizalmát. Lehet, hogy nem azt fogja adni a továbblépés, mint amire számítottál. És van, akinél működik ez, motiválja őket, persze. Másnál viszont rombolja az önbizalmat és akadályozza a fejlődést.

Kell, hogy a gyerekek a legjobbak legyenek egy bizonyos szinten, mielőtt továbblépnének?

Nem feltétlenül. Ha nem vagy kihívás elé állítva, lehet, hogy nem teljesítesz olyan jól. Mindig azt mondom, hogy egy kis kihívásnak kell lennie. Annak is van előnye, ha egy gyerek a legjobb a csapatban, hiszek akkor felnéznek rá, ez pedig növeli az önbizalmat. Nem feltétlenül rossz dolog tehát, ha a többiek fölött teljesítesz, de mindenképpen beszélni kell róla, ha ez a helyzet. Lehet, hogy itt az ideje a feljebblépésnek? Sok mindent figyelembe kell venni a döntés meghozatalakor.

Mennyi a túl sok hoki? Kell szüneteket tartani?

Igen, fontos szünetet tartani. Hokizhatnak nyáron is a gyerekek, de akkor az legyen strukturálatlan. Szerintem ha egy gyerek szeretne kimenni a barátaival és órákon át passzolgatni a korongot, akkor neki nincs olyan, hogy túl sok hoki. Az a strukturált hoki, amikor összeszeded a felszerelést, elindulsz a jégre és egy edző irányítása alatt gyakorolsz vagy meccseken játszotok le - ez az, amitől szerintem szünetet kell tartani.

Hasznos lehet más sportágakat is kipróbálni, és új készségeket szerezni általuk!

Sok játékos és szülő azt gondolja, hogy ha nem kerülnek be már fiatalon a gyerekek egy bizonyos, magas szintű csapatba, akkor minden veszve van. Vajon utol lehet érni később a többieket, ha egy gyerek lemarad?

Fontos, hogy 12 éves korban még nem serdülnek a gyerekek. Néhány évvel később viszont, 14 év körül, gyakorlatilag újraszortírozhatjuk a játékosokat. Ekkor jön el ugyanis a pubertás ideje, és rengeteg változás következik be, nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is. Ha ebben az időszakban képesek a gyerekek önbizalmat építeni, akkor egyáltalán nincsenek elveszve.

Mit gondol, miért aggódnak a szülők, hogy gyermekük lemarad?

Szerintem ez a kultúránkból adódik. Hiányzik a türelem. Valószínűleg azért, mert mindent folyamatosan értékelünk. Sok időt töltünk a jégen, hatalmas befektetésünk van a sportban, nekünk is, és a gyerekeknek is, sokat utazunk, és ha valami rosszul sül el, akkor talán túlreagáljuk, és úgy érezzük, hogy minden elveszett, nincs esélyünk utolérni a többieket. Pedig szülőként az a feladatunk, hogy higgyünk a folyamatban. Ebben a korban nem az számít, hogy ki mennyire jó, hanem az, hogy megvan-e benne a belső motiváció, ami hajtja. Az edzők ezeket a gyerekeket keresik.

Ha a gyermeked nem kerül be egy csapatba, és csalódott vagy, érezni fogja, és ez nagyon nagy nyomás egy 12 évesnek. Tudja, hogy mennyi erőfeszítést teszel és áldozatot hozol azért, hogy ő játszhasson. Bevonódtál érzelmileg, és nehéz kikapcsolni az elvárásaidat. De a gyerekednek támogatásra és pozitivitásra van szüksége.

Forrás: admkids.com