U6/U8: Ápold a játék szeretetét

Egy látszólag korlátozott lehetőségeket nyújtó világban a legijesztőbb kérdések, amiket feltehetünk magunknak, általában ezeken az irányvonalakon mozognak: Helyes dolgokat teszünk? Még ha jól is csináljuk a dolgokat, csinálhatnánk jobban? Honnan tudjuk egyáltalán ezekre a választ?

Folyton olyan dolgokat keresünk, amik boldoggá tesznek, és sokszor felülvizsgáljuk, hogy a hobbijaink és időtöltéseink tényleg megfelelnek-e ennek a célnak. De ha mindig azt nézzük, hogy a szomszéd fűje zöldebb-e a miénknél, akkor sosem éljük át a teljes mélységét saját kertünknek.

Ez egy elég kemény bevezetője egy U6-U8-as korosztállyal foglalkozó cikknek, de az alapvető döntéshozatal ugyanaz, mint a felnőttek esetében. A szülőkben egész biztosan felmerül néhanapján, ahogy nézik gyermekeiket a jégen, hogy vajon tényleg jól érzik magukat? Szeretik csinálni? Megéri folytatni, vagy jobb lenne más hobbit keresni?

Heather Mannix megosztotta néhány személyes tapasztalatát, hogy segítsen választ találni ezekre a kérdésekre.

Az időzítés a kulcs

Mannix egy gyerekkori történettel kezdte: „Lementem a többiekkel baseball-labdát ütögetni, és a labda egy kőről visszapattanva az arcomba csapódott” – mesélte az ADM Kids magazinnak. „És ennyi volt. Innentől kezdve utáltam a baseballt, abba akartam hagyni.”

De a szülei nem engedték: tudták, hogy a kellemetlen élmény, ami a trauma határait súrolta, el fog halványodni.

„Egy ütés az arcomba és ki akartam szállni. Kell a segítség a gyerekeknek ahhoz, hogy átvészeljék az ilyen pillanatokat, és kitartsanak akkor is, ha épp nem érzik jól magukat. A nap végén ki fog derülni, valóban szeretik-e vagy sem” – tette hozzá a szakember. Ő például gimiben softballra válott, aztán rájött, hogy a hokit jobban kedveli.

Tedd szórakoztatóvá!

Ahogy a gyerekek nőnek, úgy válik komolyabbá a sport, de U6-os és U8-as korosztálynál még az elsődleges célja a szórakozás.

„Ha hatévesen egy éve űzöl valamit, az azt jelenti, hogy életed hatodában azzal foglalkoztál. Érthető, hogy minden sokkal fontosabbnak látszik a sporttal kapcsolatban. A kis kihívások hatalmas kihívásoknak tűnnek. Kényes egyensúly ez: ha kényszerítjük a gyereket, hogy kitartson valami mellett, azzal kínozzuk őt, vagy előmozdítjuk a szeretet kialakulását?”

Nagyobb esély van az utóbbira, ha szórakoztatóvá tesszük a sportot.

„Minél komolyabban vesszük fiatal életkorban, annál nehezebb lesz megszerettetni a gyerekekkel a sportolást. Ha jól szórakoznak, láthatóbb lesz, hogy tényleg boldoggá teszi őket.”

A jégkorong esetében sokat segíthetünk a kicsiknek, ha magát a korcsolyázást tesszük élvezetessé.

Hagyd, hogy ő jöjjön rá

A fiatal hokisok látszólag buta dolgokat csinálnak a jégen. Álmodoznak. Nem figyelnek. Ennek egy része az életkornak tudható be, másik része viszont az edzés felépítésének.

„Fontos, hogy ne legyen a környezet túlságosan strukturált. Játsszanak, miközben tanulnak és gyakorolnak!”

Ebben a korban a gyerekek még nehezen alkalmazkodnak. Rá kell jönni, hogy mi az, amit igazán szeretnek, és még a fejlődésben is segíti őket. Ha nem tetszik nekik egy feladat, hirtelen elkezd fájni a lábuk, pihenniük kell, levenni a korcsolyát. De ez ebben a korban persze megengedhető. Ha nem akarnak játszani, leülnek. Aztán maguktól fel fognak újra állni.

Tudni fogod

Mindemellett a végeredmény így is, úgy is ugyanaz: saját gyermeked szakértőjévé kell válnod.

„Meg kell őket kérdezni” – tanácsolja Mannix. „Ha jól érzik magukat, azt el fogják mondani. Te ismered legjobban a gyerekedet. Te tudod, ha csak átmeneti a rosszkedv. Ha úgy gondolod, van rá esély, hogy megszereti a sportot, segíts neki ebben és ne engedd, hogy idő előtt feladja!”

Forrás: admkids.com