Hokis szülők 10 szerepben

Semmi sem jobb, mint nézni, ahogy gyermekeink azt csinálják, amit szeretnek – legyen az a jégkorong, vagy bármi más. A kis sportolók szüleinek azonban rengeteg dolgot kell megtanulniuk, hogy mindenre odafigyelhessenek: a felszerelésről, az edzésekről, a hosszú távú lehetőségekről. Emellett a tudás mellett pedig van még egy rendszer, amit mindenkinek ismernie kell: ezek az íratlan szabályok. Mindezeket alkalmazni is tudni kell: így alakulnak ki a szerepek, amiket szülőként felveszünk és igyekszünk helyt is állni bennük.

 

Az időbeosztás mestere

Google naptár, táblázatok, tervezők. Fontos, hogy mindenki tudja a játékok, edzések és egyéb tevékenységek időpontját. Ha más appot használsz, ne felejtsd el szinkronizálni egyéni naptáraddal! Ha pedig nincs ötleted, hogyan lehetne figyelemfelkeltően megosztani a család többi tagjával a programokat, nézz körül Pinteresten!

 

Az önbizalomforrás

Senki sem akarja folyamatosan azt hallgatni, miben nem jó. Előfordulhat, hogy csak segíteni szeretnénk, de elvisszük a beszélgetést egy olyan irányba, amitől gyermekünk feszengeni kezd, és úgy érzi, őt hibáztatjuk. Egy elveszített meccs után kiemelten fontos, hogyan kommunikálunk, és milyen érzésekkel, tapasztalatokkal zárja le gyerekünk az élményt.

 

Emeld ki a pozitívumokat, a hibákat pedig fordíts át tapasztalatokká! Ne felejtsd el, hogy ez csak egy játék, a legfontosabb, hogy mindenki jól érezze magát közben!

A felszerelés-felelős

A jégkorongfelszerelés nem csak biztonságot nyújt, hanem lehetőséget is fontos leckék elsajátítására. Ha a gyerekeknek kell odafigyelniük, hogy mindenük meglegyen, és ők pakolják össze táskájukat, olyan készségeket fejlesztenek, mint az önállóság és a felelősségvállalás. Az persze más kérdés, hogy szinte mindig otthon marad valami, szóval ha nem is csináljuk meg helyettük ezeket a feladatokat, jobb, ha észrevétlenül leellenőrizzük, hogyan végezték el őket. Ha pedig nem találnak valamit, egész biztosan felhangzik a tipikus „anyaaaa” kiáltás, mindegy hány éves a gyermekünk.

 

A csendes megfigyelő

Vannak olyan jégkorongpályák, ahol a lelátót hangszigetelik, hogy a szülők ne tudjanak beleszólni az edzésekbe. Könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy túl sokat dicsérjük gyermekünk játékát, azt sugallva ezzel, hogy jobb a többieknél, vagy épp az ellenkezője: segíteni szeretnénk, ezért kielemezzük minden mozdulatát, ezzel pedig csak összezavarjuk. Az edző dolga, hogy kijavítsa a hibákat és megerősítse a helyes technikát. Mi maximum csendes megfigyelőként nézhetjük a kipirult arcokat.

 

A séf

Egy hokis szülő életében nincs megállás: munka után megyünk az iskolába a gyerekekért, onnan pedig edzésre. Ideális helyzetben otthon közösen vacsorázunk, ráadásul meleg ételt, de ez nem mindig megoldható.

Tervezd meg előre a heti menüt, mindenféle tápláló ételekkel, és ha teheted, készítsd el őket előre és porciózd ki! Így mindig elég energiájuk lesz a kicsiknek végigcsinálni az edzést.

 

A realisztikus támogató

Mindegy, hogy csak most kezdte a sportot, vagy már évek óta űzi – mindig maradjunk realisztikusak a képességeket és a célokat illetően. Jó, ha egy gyerek mer nagyot álmodni és mindenáron az NHL-be szeretne jutni. Kell, hogy legyenek céljai. De az is igaz, hogy nem sok magyar kishokisból lesz NHL-játékos, ettől viszont senki nem lesz kevesebb. Nehéz megtalálni az egyensúlyt: bátorítsuk gyermekeinket és igyekezzünk elkerülni a csalódást, ha túl nagy célt tűznek ki maguk elé, amit nem tudnak elérni. A legjobb, amit tehetünk, ha megkérdezzük, mit szeretnének és igyekszünk terelgetni őket, célokat azonban nem választhatunk helyettük.

A szagtalanító

Sokak szerint lehetetlen elűzni a hokis felszerelés bűzét, hiába szellőzteted, szárítod és illatosítod. Valójában vannak egészen egyszerű, bevált módszerek, amikhez csak egy nagy mosógépre lesz szükséged!

 

A monogramozó

Előbb-utóbb biztosan lesz még egy gyerek a csapatban, akinek ugyanolyan felszerelése van, mint nektek. A megoldás egyszerű: minden egyes darabra rá kell írni a monogramot! Így elkerülhető, hogy egy számmal kisebb korcsolyát, vagy kettővel nagyobb kesztyűt vigyünk haza.

 

A reszkető

Ne felejtsd el, hogy a jégpályán hideg van. Vigyél magaddal takarókat, vastag zoknit és párnát!

 

A jól szórakozó

Végül, de nem utolsósorban: érezd jól magad! Semmi nem mérhető az érzéshez, ami eltölt bennünket, amikor gyermekeinket nézzük, miközben azt csinálják, amit szeretnek. Élvezd ki az edzéseket, gyakorlásokat, és a fejlődésük minden pillanatát!

 

Forrás: sportsengine.com