Hírek

Kevés olyan téma van az utánpótlás-sportban, amely annyi érzelmet vált ki a szülőkből, mint az „edző kedvence”. Miért játszik ugyanaz a gyerek mindig többet, mint a társai? Miért kap több lehetőséget valaki, miközben mások hasonlóan ügyesnek tűnnek? Vajon valóban vannak kivételezettek, vagy a háttér ennél jóval összetettebb?

A fiatal hokisok rengeteget mozognak, sokan azonban állandóan fáradtak, ingerlékenyek vagy lassabban regenerálódnak, mint kellene. Ilyenkor a szülők hajlamosak arra gondolni, hogy az edzésekkel vagy a motivációval van baj, pedig egyre több kutatás támasztja alá, hogy a probléma sokszor jóval egyszerűbb: a gyerek nem visz be elég energiát ahhoz, hogy fedezni tudja, amit a szervezete felhasznál.

Sok hokis szülő ismeri azt az érzést, amikor a gyerekük rengeteget dolgozik, mégsem látszik az a fejlődés, amit várnának. Ott vannak a jeges edzések, a száraz tréningek, a meccsek, a hétvégi tornák, mégis mintha egy idő után megállna a fejlődés. Ilyenkor azt gondolhatjuk, hogy talán még több edzés kellene, pedig a modern sporttudomány egyre inkább az ellenkezőjét hangsúlyozza: fiatal sportolóknál a fejlődést nemcsak az edzés mennyisége, hanem legalább ugyanannyira a regeneráció minősége is meghatározza.