Új év, új poszt? – pozícióváltás januárban

Sok szülő és edző januárban úgy érzi, hogy az ifjúsági sportolók „valahogy máshogy mozognak”, mintha új oldalról mutatnák meg magukat. A szezon első fele ilyenkor már mögöttük van, és egyre tisztábban látszik, ki milyen irányba fejlődik, melyik poszton érzi magát otthon, vagy épp hol akad el a játékban. Ilyenkor merül fel a kérdés: érdemes lenne egy új posztot kipróbálni? A sporttudomány szerint sokszor igen — és a január ideális időpont erre.

Természetes újratervezés

A szezon közepén a gyerekek fizikailag és mentálisan is sokat változnak. Az utánpótláskorban (11–15 év) gyorsan alakulnak a testarányok, fejlődik a robbanékonyság, az erő, a koordináció, mindez pedig befolyásolja, milyen szerep áll jól egy játékosnak. A serdülők motoros képességei hónapról hónapra jelentősen ingadoznak, és ezek a változások meghatározzák, éppen milyen pozícióra a legalkalmasabbak.

A január azért különösen jó időszak az újratervezésre, mert ekkorra már kialakult a gyerekek „alapformája”, de a tavaszi csúcsidőszak még messze van. Van idő kipróbálni valami újat, belerázódni, és ha szükséges, visszaállni az eredeti posztba. A serdülők teljesítménye a szezon közepén a legkevésbé érzékeny a terhelésváltozásokra, vagyis ilyenkor lehet a legkisebb teljesítményingadozással bevezetni új technikai-taktikai kihívást.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy:
– az új poszt tanulása nem zavarja meg a teljesítményt,
– az idegrendszer ekkor tud legkönnyebben adaptálódni,
– a szezonból még bőven van idő elmélyíteni a szerepet,
– a tavaszi csúcsidőszak még nem terheli túl a gyereket.

A szezon elején még túl sok minden új, tavasszal pedig túl nagy a tét és a terhelés — január a kettő közötti optimális átmenet. De csak akkor, ha a karácsonyi szünet nyomai már eltűntek!

Több tapasztalat, nagyobb játékintelligencia

A többféle feladatkörben nevelkedő sportolók rugalmasabbak, kreatívabbak és gyorsabban hoznak jó döntéseket, vagyis a változatos sportháttér vagy több szerepkör kipróbálása jobb helyzetfelismerést és döntéshozatalt eredményez serdülőkorban. Ez a jégen különösen jól látszik: egy hátvéd, aki korábban csatárként is játszott, sokkal jobban megérzi az ellenfél támadási ritmusát; egy csatár, aki volt már védő is, jobban látja az üres területeket, stb.

Ezzel szemben a túl korai specializáció — amikor egy gyerek végig ugyanazon a poszton ragad — beszűkíti a taktikai fejlődést és hosszú távon lassíthatja a technikai innovációt. A világ legjobb hokinevelési rendszerei (USA Hockey ADM, Finnish Ice Hockey Association, stb.) éppen ezért előszeretettel rotálnak posztokat az U12–U15-ös korosztályban.

Készen áll a váltásra?

A pozícióváltás ijesztőnek tűnhet, de a sportpszichológia szerint serdülőkorban a rugalmas hozzáállás támogatja leginkább a hosszú távú fejlődést. A gyerekek önbizalma és elköteleződése akkor a legerősebb, ha a változást nem hibaként, hanem fejlődési lehetőségként értelmezik.

Érdemes lehet váltani, ha:
– a gyerek testarányai megváltoztak (pl. hirtelen nőtt),
– a jelenlegi poszt frusztrálttá teszi, nem tud kibontakozni,
– megváltozott a játékstílusa az elmúlt hónapokban,
– az edző szerint máshol nagyobb a potenciálja,
– ő maga érzi, hogy más szerep jobban motiválná.

A legfontosabb, hogy a folyamat közös döntés legyen: a gyerek, az edző és a szülő hármasa együtt látja a legpontosabban, merre érdemes továbblépni.