U6/U8: Türelem és szenvedély
Ha gyermekünk olyan helyzetbe kerül, amikor küzdenie kell, szülőként ösztönösen segíteni szeretnénk neki, de a fejünkben lévő hang arra is emlékeztet minket, hogy ahhoz, hogy megtanuljunk valamit, bizony küzdenünk kell. És ez a jégpályákon is igaz.
Az U6 és U8 korú játékosok nagyon eltérő ütemben fejlődnek, emiatt a szülők gyakran elgondolkodnak azon, hogyan segíthetnének nekik. „Mit tehetek érte? Le van maradva a többiektől? Normális, hogy valami ennyire nehéz?”
Az aggódó szülőkhöz szól Ken Martel, az USA Hockey amerikai fejlesztési modelljének műszaki igazgatója.
Türelem!
Martel szerint ebben a korban még kevésbé gyakori, hogy a szülők drámai aggódásba kezdjenek, inkább az U10-es és U12-es csapatoknál fordul ez elő. Ha azonban már korábban bekúsznak agyunkba a fenti gondolatok, a szakember azt tanácsolja: legyünk türelemmel.
„U8-nál lehet, hogy az egyik gyerek négy éve játszik, a másik pedig még csak egy éve kezdett” – mondta Martel. „Az elsőévesek szülei számítsanak arra, hogy nem lesz könnyű, különösen akkor, ha korcsolyázni is most tanul gyermekük… türelmesnek kell lenniük. Természetes, hogy jobbak lesznek azok, akik régebb óta játszanak.”
A korcsolyázásra kell koncentrálni
Ha szeretnénk mégis segíteni, a legjobb, amit tehetünk, hogy korcsolyázni megyünk.
„Már az is segít, ha jégen vagyunk” – mondta Martel. „A gyerekek számára a korcsolyázás a legfontosabb dolog. Vigyük őket nyilvános pályákra vagy befagyott tavakra! Nem kell közben hokizni. Csak korizzanak és szórakozzanak a barátaikkal!”
Kell a biztonságérzet
A biztonságos és kényelmes korcsolyázás nagyon fontos, de a játék más területein is segíthetünk, hogy gyerekünk magabiztos legyen.
„A hoki erről szól. Van a kezünkben egy ütő, és van egy korongunk. Ha magabiztosan és kényelmesen tudjuk az előbbivel az utóbbit vezetni, az nagy dolog!”
Ezt pedig jégen kívül is meg lehet tanulni, a lényeg, hogy barátságos és biztos környezetet teremtsünk. Ha csak játszotok egyet a jégen vagy a szárazföldön, az is szuper!
A szeretet a fő
Mindenekelőtt azonban, a legfontosabb, amit gyerekeinknek adhatunk, az a lehetőség, hogy megszeressék a sportot.
„Győződj meg róla, hogy szeretnek edzésre járni, de ne beszélj túl sokat a sportról!”
De akkor honnan fogják tudni, hogy jól csinálnak-e valamit vagy nem?
Tehát, ahogy mondta Martel: Hagyd, hogy szeressék a játékot, és ne beszélj róla túl sokat!
„Ha szeretik, amit csinálnak, akkor elköteleződnek mellette és igyekezni fognak fejlődni. Ha nem szeretik, nem lesz meg a kellő energiájuk hozzá, és stagnálnak majd.”
Forrás: admkids.com
