U14/U16: A felelősségtudat kultúrája

Gyakran előfordul, hogy amikor a jó vezetőkről beszélünk, valójában egy másik szót keresünk: ez pedig az elszámoltathatóság. Az egy dolog, ha egy játékos irányt mutat a többieknek. Az pedig egy másik, ha hajlandó felelősséget is vállalni értük.

„Egy U14-U16 korú jégkorongozó számára az elszámoltathatóság nagy dolog. Sokszor ebben a korban derül ki, hogy melyik játékos felelősségteljes és melyik nem - de persze ez a tulajdonság sem varázsütésre jelenik meg az emberben” – mondta Heather Mannix, az USA Hockey amerikai fejlesztési modelljének női jégkorongmenedzsere.

Neveljük erre a gyerekeket!

Mannix szerint sok múlik azon, hogy mit tanítunk a gyerekünknek, mert a felelősségtudat fejleszthető.

„Úgy gondolom, hogy 14 év körül kezd előjönni, de már kisebb korban is érdemes fejleszteni” – mondta. Szerinte ez a folyamat azzal kezdődik, hogy a játékosokat felelőssé tesszük saját döntéseikért. „Nem használhatják kifogásként, azt, hogy anya elfelejtette berakni a könyökvédőmet. Te felejtetted el. Ezt a fajta felelősségérzetet bármelyik korosztályban lehet tanítani” – mondta a szakember. „Tehát amikor elérik a 14-16 éves kort, rajtuk múlik, hogy vállalják-e a felelősséget a saját tettikért vagy sem. Nem nekünk, edzőknek és szülőknek kell felelősségre vonnunk őket, hanem nekik saját magukat.”

Autonómia struktúra helyett

Nem könnyű betartani ezt a szabályt, főleg kisebbeknél nem. Sokkal egyszerűbb megmondani nekik, hogy ezt vagy azt tegyék és elmagyarázni, hogy miért. Ahogy a generáció, akiket így neveltünk egyre nagyobb lesz, úgy válik világossá, hogy nem igazán hárítottunk rájuk semmilyen felelősséget.

„A játékidőtől a gyakorlásig, mindent kitalálunk helyettük. Ha túlságosan strukturált helyzetekbe hozzuk be őket, elvesszük tőlük a választás lehetőségét.”

Ha a gyerekek érdekeltek abban, hogy saját döntést hozzanak, és hogy jól döntsenek, hiszen ezen múlik a sikerük, akkor jobban tudják majd vállalni a felelősséget ezekért a választásokért.

"Úgy gondolom, hogy az elszámoltathatóság fejlesztésének egyik módja az autonómia és az általuk meghozott döntések feletti felelősségvállalás" - mondta Mannix. „Fiatalabb korukban választási lehetőségeket kell adnunk nekik, így maguk lesznek felelősek a fejlődésükért, majd a teljesítményükért is. Felelősséget vállalnak, személyes érdekükben áll.”

Vegyenek példát!

A jégkorong számos elemében megjelenik ez a tulajdonság, az egyik ilyen pedig az, hogy ki mennyire jó csapattárs. Egyes gyerekeknek jobban kifejlődött a felelősségtudata, róla pedig példát vehetnek azok, akiknek kevésbé.

„Az, hogy hogyan legyél jó csapattárs tanítható, és kell is tanítani” – mondta Mannix. „Példát kell mutatniuk a gyerekeknek egymásnak, és nekünk is a gyerekeknek, azzal, hogy hogyan kommunikálunk más szülőkkel, más felnőttekkel, a saját csapatunkkal. Azok az edzők, akik felelősséget vállalnak a hibáikért szintén remek példát mutatnak.”

Így teremthetjük meg a felelősségtudat kultúráját a hokicsapaton belül is.

„Ha valaki nem úgy viselkedik, ahogy azt elvárjuk a csapattagoktól, emeljük ki, hogy ez nem része a csoportkultúrának, nem része az értékeinknek. Ha az edzőnek van egy meghatározott képe a csapatról és ennek része a felelősség, akkor a gyerekek igyekezni fognak, hogy megfeleljenek ennek.”

Magabiztosan a jégen

Ha sikerül megerősítened a gyerekekben ezt a viselkedést, olyan játékosok kerülnek majd ki a csapatból, akik nem félnek kockáztatni.

„A felelősségvállalás az egyik legfontosabb értéke egy sportolónak. Rosszul passzoltál? Kihagytál egy helyzetet? Hajlamosak a játékosok ilyenkor egymást hibáztatni, amiből veszekedés lesz, ahelyett, hogy felvállalnák, hogy hibáztak.”

Ezzel szemben azok, akik megtanultak felelősséget vállalni, elfogadják és bevallják a hibáikat – ennek eredményeként pedig mindenki fejlődik.

„Belőlük lesznek a jó vezetők, akik azt mondják: ezt jobban kellett volna csinálnom. És legközelebb jobban csinálják. Erősebbé teszi a közösséget egy ilyen csapattárs, mert nem határolódik el a problémáktól.”

Forrás: admkids.com