U12: Négy csapda, amibe könnyen beleesnek a szülők

Nézzünk szembe a tényekkel. Szülőnek lenni nem mindig (vagy inkább sohasem?) könnyű. Csak akkor lehetnek még bonyolultabbak a szülői kötelességek, ha a gyerekeink még sportolnak is.

Minden szülő elgondolkodik néha azon, hogy vajon mindent eléggé jól csinál-e. Az admkids csapata John O'Sullivannel beszélgetett, aki adott néhány tippet azoknak, akik bizonytalanok a sportszülői lét kérdéseiben. A tanácsok elsősorban az U12-es jégkorongozók szüleinek szólnak, de jó általános iránymutatást jelentenek más korosztályok számára is.

Íme, négy csapda, amibe a szülők könnyen beleeshetnek, ha nem figyelnek oda, és néhány javaslat az elkerülésükre.

Korai specializáció

Sokan azt gondolják, hogy ahhoz, hogy a gyerekek jó hokisok legyenek, csak és kizárólag a jégkorongra kell fókuszálniuk, a kutatások azonban mást mutatnak. Ha tehát kísértésbe esnél, hogy U12-es korú gyereked egész évben a jégen tartsd, állj ellen!

„Kövesd a szakértők tanácsait, hiszen ezek nem légből kapottak. Tudományos alapjuk van” – tanácsolta O’Sullivan, aki már hosszú ideje edzősködik.

A többféle sport – az USA Hockey legalább három különböző ágazatot javasol – segít elkerülni a túlterhelésből adódó sérüléseket és a kiégést. Ez egyértelmű, azonban más előnyei is vannak, ha gyermekünk több sportágat is űz.

„Az egyik sportban megszerzett készségek átvihetők a másikra” – mondta a szakember. „Ha például nyáron fociznak a gyerekek, az látszani fog a hokiszezonban is a játékukon.”

És ha ez még nem győzött volna meg: az olimpikonok is több sportot űztek gyerekkorukban!

Korai korosztályváltás

Még egy olyan alkalom, amikor a szülők azt gondolhatják, hogy ha gyermekük kimarad, akkor lemarad.

„A szülők hajlamosak azt figyelni, hogy más gyerekek mit csinálnak, és ugyanezt elvárni saját csemetéjüktől” – mondta O’Sullivan. „Azonban mindig mérlegelnünk kell az előnyöket és a hátrányokat. Az, hogy az egyik gyerek ezt vagy azt csinálja, nem jelenti azt, hogy a másiknak is az a legjobb.”

„Ha a gyermeked fejlettebb, mint vele egykorú társai, akkor ez pipa. Ha stratégiai gondolkodásban is jobb a többieknél, ez is. Ha pedig még érettebb is, akkor semmi akadálya, hogy magasabb korcsoportba lépjen. De ha ezek közül egy is hiányzik, és a váltás oka csak az lenne, hogy a vele egyidős csapattársa is ezt teszik, az nem jó ok” – mondta O’Sullivan.

Túl sok kiabálás a pálya széléről

Az edző, aki már számtalan sportolóval dolgozott együtt karrierje során, a következőt üzeni azoknak a szülőknek, akik a meccsek alatt hagyják, hogy elkapja őket a hév: „Kérdezd meg a gyerekeidtől, mit szeretnének! Még nem találkoztam olyan ifjúsági sportolóval, aki azt mondta volna, hogy nagyon hasznos, amikor meghallja, hogy az apja kiabál a lelátón. Mondják el tehát ők, hogy mi segít nekik és mi nem játék közben!”

Túl sok tanács, határok nélkül

Hogyan mutathatod meg gyermekeidnek, hogy törődsz velük anélkül, hogy túlzásba esnél? Hogyan adhatsz nekik támogató visszajelzést a teljesítményükről, anélkül, hogy nyomást helyeznél rájuk? Ezek talán a sportszülői lét legtrükkösebb kérdései.

„Általában az élsportolók szülei csendes támogatók” – mondta az edző. „Hagyták, hogy gyermeküké legyen saját karrierútja, hogy élvezhesse és gyerek maradhasson, miközben végigjárja. Felismerték, hogy fontos, hogy a gyerekeik több sportot is űzzenek és időt töltsenek a barátaikkal és a családjukkal is. Kísérték, de nem vezették őket az úton.”

Rengeteg hokis szülő nőtt fel a sport vonzáskörében, és szeretnék megosztani tudásukat a gyerekekkel, azonban nagyon nem mindegy hogyan és mikor teszik ezt.

„A legfontosabb, hogy felismerjük épp milyen lelkiállapotban vannak. Ha épp elvesztettek egy meccset, lehet, hogy a kritika csak feldühíti őket. Kössünk velük megállapodást! Találjátok ki, mik a legjobb alkalmak arra, hogy beszélgessetek a sportról. Másnap reggel, evés után, amikor mindenki megnyugodott? Lehet, hogy igen! Ami biztos nem jó választás, az az út hazafelé.”

Forrás: admkids.com