U12: Így nevelj karakán játékosokat

Dr. Amber Fryklund játékosként és edzőként is pontosan tudja, mit jelent strapabírónak lenni. Miután felállította a Bemidji State-ben a mai napig tartó gólrekordokat, Fryklund feljebb lépett az edzői ranglétrán, majd kilenc szezont töltött el alma materének segédedzőjeként. Mindeközben főiskolai, majd mester, végül doktori diplomát is szerzett. Mégis hogyan? A mi gyermekünk is meg tudja tanulni, hogyan legyen állhatatos és hogyan bírja a terheket?

„Karakán hokijátékos az, aki keményen dolgozik, szenvedélyesen szereti a sportot, és amikor kihívás elé állítják, lehetőségként tekint rá” – foglalta össze Fryklunk az admkids oldalán. „Ők dolgoznak a legkeményebben.”

A siker (és a kudarc) kultúrája

Fryklund, aki jelenleg az emberi teljesítőképességet tanulmányozza, a sport és az egészség összefüggéseinek tükrében, tudja, mi kell – és mi nem – ahhoz, hogy valaki keménykötésű sportolóvá váljon.

„Nem szabad összetéveszteni az agressziót és a kihívó magatartást a karakán tulajdonságokkal” – mondta a szakember. „Előbbieket nem szeretnénk látni egy jégkorongozóban.”

Fryklund szerint minden azon múlik, hogy az edzők és a szülők milyen környezetet teremtenek a játékosok számára.

„Úgy gondolom, a legfontosabb a kultúra, ami az edzéseket és meccseket összefogja. Egy pozitív környezet azt sugallja, hogy nem kell félni a kudarcoktól. Nem próbálja meg megvédeni a gyerekeket a csalódásoktól, ez nagyon fontos. Olyan környezetet kell kialakítani, ahol szabad hibázni, hiszen ez is a sport része.”

„Tudjuk, hogy a jégkorong kemény sport. Nagyon összetett és sok a hibalehetőség. Nagyon fontos, hogy az edzők olyan környezetet alakítsanak ki, ahol a játékosok egyénileg és csapatként is sikereket érnek el, de az is, hogy képesek legyenek megélni a kudarcokat. Beszélni kell ezekről, értelmezni őket és segíteni a gyerekeknek, hogy tanuljanak a hibáikból.”

Kispályás játék nem kispályásoknak

Ezt a kultúrát a gyakorlatban is erősíteni kell, ehhez pedig szuper segítség a kispályás játék. Ha szűk teret adunk a játékosoknak, arra késztetjük őket, hogy gyors döntéseket hozzanak, kommunikáljanak és küzdjenek meg minden négyzetcentiméterért.

„A kis területű játékokban hihetetlen lehetőségek rejlenek, ideértve a versenyképes játékok fejlesztését is” – mondta Fryklund. „Lehet, hogy nem is kell számolni a gólokat, ha épp nem ez a cél. Koncentrálhattok a passzolásra, a korong megtartására vagy a gólhelyzetekre is.”

Megfoghatatlan sikerek

Az asszertivitás nem mindig kifizetődő, ha csak a statisztikákat nézzük.

„Gyakran szerzett gólokban mérjük a sikert, pedig ez ennél sokkal többet jelent. Szülőként és edzőként is ünnepelnünk kell a kemény munkát, a csapatszellemet és az apró sikereket. Persze nem kell lealacsonyítani a pontok és gólok jelentőségét, de fontos kiemelni az egyéni fejlődést is. Az a játékos, aki az első gólpasszt adta, vagy aki a támadó zónában elhárított egy veszélyes helyzetet, szintén megérdemli a dicséretet. Azokat az eredményeket és megmozdulásokat is értékelni kell, melyek nem jelennek meg az eredménytáblán.”

Ha sikerül a jégen kialakítani az asszertív hozzáállást, az az élet más területein is sikerre vezetheti majd a gyerekeket.

„Nem mindenki jut be az NHL-be vagy játszhat az olimpián” – tette hozzá Fryklund. „Egy jégkorongcsapat tagjaként számtalan lehetőségünk van a személyes fejlődésre, a csapatmunka elsajátításától kezdve a kitartáson át a felelősségvállalásig. A munkaadók szívesen vesznek fel sportolókat, mert tudják, hogy keményen fognak dolgozni, egy csapat részeként, tudják, hogyan kell együttműködni másokkal és megvan bennük a józanság és a szenvedély tökéleten kombinációja.”

Forrás: admkids.com