U12: Engedd, hogy hibázzanak!

A „kudarc” szó nem egy olyan dolog, amit szülőként szeretnénk megtanítani a gyerekeinknek. De ami a fejlődést illet, néha pontosan ez az, amire szükségük van.

„Minden pszichológus egyetért abban, hogy a kudarcnak fontos szerepe van az érésben és a fejlődésben, hiszen segíti az alkalmazkodóképesség kialakulását, így hozzájárul a jövőbeni sikerekhez” – magyarázta Jamie Rice, az Babson College férfi jégkorongedzője. „Talán azért féltjük ennyire a gyerekeinket tőle, mert mi magunk is félünk.”

Hogyan vonatkozik mindez az ifjúsági jégkorongra? Hagyni kell, hogy a gyerekek strukturálatlanul játszanak, és saját hibáikból tanuljanak. Legfőképp pedig azt, hogy jól érezzék magukat közben, és élvezzék a sportot, anélkül, hogy nyomná a vállukat a győzni akarás.

Rice biztosan tudja, hogy az ifjúsági sport kultúrájának változnia kell, hiszen amellett, hogy edző, ő is büszke hokis szülő. „Hagynunk kell, hogy a gyerekek a saját ütemükben fejlődjenek, érjenek és valljanak kudarcot vagy szerezzenek sikerélményeket.”

Játszani is engedd!

A sport szeretetének kulcsa maga a játék. Akárcsak régen, a befagyott tavakon! „Ezzel az elvvel ellentétben azonban, edzőként sokszor halálra dolgoztatjuk a gyerekeket. Nem hagyjuk, hogy önmaguk legyenek. Amint hibáznak, leszidjuk őket, vagy megpróbáljuk kijavítani, amit elrontottak. Pedig a befagyott tavakon nincs edző. És a hátsó kertben sincs.”

A strukturálatlan játéknak azonban a jégpályán is van helye. „Kívülről lehet, hogy úgy tűnik, hogy nincs értelme ezeknek a gyakorlatoknak, a szülők azt hihetik, hogy ha az edzők csak kívülről nézik a játékot, nem is dolgoznak. Ha pedig azt látják, hogy a gyerekek sorban állnak és rendben végzik a kiadott feladatokat, akkor megnyugszanak” – mondta Rice.

Pénzből nem lesz gól

A több pénz, a szigorúbb oktatás és a több tábor nem feltétlenül teszi jobb játékossá a gyerekeket. ”Az emberek sokszor azt feltételezik, hogy ami drágább, az jobb. De ez nem igaz.”

Hiába fizetünk többet, nem garantálhatjuk gyermekünk helyét az iskolai csapatban vagy azon túl. Csak nagyobb nyomást helyezünk rájuk, ha sok-sok pénzt ölünk a sportba, és tönkretesszük a szórakozásukat.

„Nincs garancia arra, hogy a gyerekünk középiskolában, főiskolán vagy elit csapatban fog játszani. Hagyjuk, hogy játsszon, érezze jól magát, és majd meglátjuk, mi történik!”

Ne félj!

Rice akkor vált jobb edzővé, amikor szülő lett. Aztán még jobbá, amikor gyerekei sportolni kezdtek, mert másképp kezdte látni a dolgokat. Nem kell, hogy mindig a győzelem legyen cél - főleg nem 12 évesen.

Bár szülőként ijesztő lehet, ne félj hagyni, hogy gyermeked hibázzon! „Mindannyian jót akarunk gyerekeinknek. Azt szeretnénk, hogy ne kövessék el azokat a hibákat, amiket mi. De néha túlságosan is féltjük őket. Annyira szeretnénk, hogy sikeresek legyenek, hogy félünk attól, hogy kudarcot vallanak.”

Forrás: admkids.com

Borító: Pittsburg Penguins