U10: Hogyan lesz a részekből egész?

„Két pont között a legrövidebb út az egyenes” –mondta a görög matematikus, Archimédész. Ez az élet számos területére igaz, egyes esetekben a jégkorongra is. Ha az a cél, hogy a korongot a kapuba juttasd és a piros vonaltól indulsz, elméletileg valóban egyenesen kell menned. Archimédésznek megvolt azonban az az előnye, hogy egy tisztán elméleti ágazattal foglalkozott, így nem kellett figyelembe vennie a külső körülményeket. A hokisoknál viszont más a helyzet: ahogy gólt szerezni sem ilyen egyszerű, a fejlődés sem lineáris.

A legrövidebb út tehát egy kis, 10 év körüli hokis mai teljesítménye és a holnapi között nem biztos, hogy az egyenes. Archimédész helyett támaszkodjunk inkább Ken Martelre, az USA Hockey amerikai fejlesztési modelljének technikai igazgatójára!

Fizikai kihívások

Az egyik oka annak, hogy a fejlődés nem mindig egyenletes, azok a fizikai aspektusok, melyek minden U10-es játékosnál mások. Vannak, akik ekkoriban kezdenek megnyúlni, mások pedig kicsit ügyetlenek még. „Minden gyerek ott tart a fizikai fejlődésben, ahol” – mondta Martel az admkids magazinnak. „A fizikum változása tinédzserkorban lesz nyilvánvaló, ez pedig valakinél előbb, valakinél később kezdődik.”

A legjobb U10-es játékosok azok lehetnek, akik legrégebb óta űzik a sportot és akik jól érzik magukat a jégen. De ez hamarosan változni fog. Lesznek, akik a hirtelen növekedés miatt rosszabbul fognak korcsolyázni, mint korábban, és az alapokról kell újrakezdeniük.

Amit készek meghallani és megfogadni

A kirakós egyik nagy darabja múlik azon, hogy a gyerekek mit készek meghallani, és hogyan tanulnak. Ahhoz, hogy megértsük, miért jár a csapatban mind a 25 játékos 25 különböző úton, fontos, hogy tudjuk, egy tizenéves gyerek még közel sem formálódott ki teljesen.

„A fejlődés nem egy kiszámítható folyamat, mint ahogy sokan gondolják” – magyarázta Martel. „Sok minden múlik azon, hogy a gyerekek egyénileg mire állnak készen. Egyesek szociálisabbak vagy érzelmileg fejlettebbek, mint mások. Van, hogy egy lépést tesznek előre és kettőt hátra.”

Ez az egyenetlenség az egyik oka annak, hogy Martel szerint ifjúsági csapatot edzeni nehezebb, mint felnőtteket.

„Az egyetlen dolog amit tudunk a gyerekekről, hogy folyamatosan változnak. Ha azt hiszed, megértetted őket, másnapra megint mások lesznek” – mondta. „Vannak, amit egyesek hamar megértenek, mások pedig egyik pillanatban még egyáltalán nem, aztán bumm – a következőben kenik-vágják. A feladat legizgalmasabb része összekötni és feltölteni a tudás egyes részeit.”

A türelem kulcsfontosságú

Az U10-es csapatok edzőinek pontosan azért kell nagyon türelmesnek lenni a játékosok iránt, mert tudják, hogy nem egyenletesen fejlődnek.

„Ami jól megy az egyik nap, nem biztos, hogy a következő edzésen is jól fog menni. Van például egy mozdulatsor, amit kigyakoroltok, mindenkinek jól megy, aztán a következő edzésre már sokan nem tudják megcsinálni. Mi történhetett?” – tette fel a kérdést Martel. „Nem tudhatod, melyik gyereknek éppen milyen napja volt. Néha jobban tudnak figyelni, máskor kevésbé. Amit felnőttként látunk az az, hogy jól teljesítenek vagy nem. Türelmesnek kell lennünk velük utóbbi esetben is.”

Fontos felismerni, hogy mi az, amire van ráhatásunk, és mi az, amire nincs.

„Azt hiszem a legjobb hasonlat, amit eddig hallottam, az az, hogy olyanok a gyerekcsapatok, mint egy adag popcorn. Mindannyian magok és mindannyian ki fognak pattogni, de nem egyszerre!”

Hosszú vagy rövid táv?

Martel arra buzdítja a felnőtteket, hogy gondolják át, mit is jelent a fejlődés. Ha túl buzgón igyekszünk befoltozni az üres részeket, lehet, hogy pont az ellenkezőjét érjük el annak, mint amit szeretnénk.

„Az egyik nagy probléma U10-eseknél, hogy annyi minden van, amit tanítani lehet nekik és annyi minden történhet, hogy amikor játszanak, sok dolog nem megy jól, sok helyen hiányos a tudás. Aztán a következő játék egészen más lesz. A gyerekek semmiben sem jók még igazán. Nem fordítanak rá annyi időt és energiát, hogy azok legyenek, mert rengeteg dolog foglalkoztatja őket” – magyarázta Martel.

Különbséget kell tenni a rövid- és a hosszútávú fejlődés között. „Mi a fejlődés?” – kérdezte a szakember. „Gyermekünk először jól csinál egy gyakorlatot, de átkerül ez a tudás a rövid vagy a hosszútávú memóriába? Vagy legközelebb ugyanonnan kell elkezdeni, mint először? Nem lehet tudni, hogy mi az, amit tényleg megtanult, ameddig legközelebb meg nem csinálja újra. Az, hogy az adott pillanatban mit tesz és hogyan, nem számít. Hosszútávon csak tippelgethetünk!”

Forrás: admkids.com

Borító: Ken Waltz