U10: Beszélgetések a hazaúton

Függetlenül attól, hogy öt percet vagy egy órát utaztok hazafelé a jégkorongpályától, akár a világ leghosszabb útjának is tűnhet ez, ha nem tudod, hogyan kezdeményezz beszélgetést a nap történéseiről.

Vannak szülők, akik nagyon szeretnék megbeszélni az edzések és a meccsek minden apró részletét. A fiatal játékosok viszont sokszor elzárkóznak ettől, mert nem szeretnék felidézni és újra átélni a hibáikat.

Olyan ez, mint amikor megkérdezzük gyermekünket, hogy mi volt az iskolában, és azt a választ kapjuk, hogy „semmi.” Segíteni szeretnénk, ehhez viszont meg kell törnünk a hallgatást, és olyan pozitív légteret teremteni, melyben gyermekünk szívesen megosztja velünk, amit gondol. Ehhez ad néhány tippet Heather Mannix, az USA Hockey ADM modell menedzsere.

A szeretet nyelve

Mannix 9 éves unokahúgával való beszélgetései során figyelte meg, hogyan térül meg a szeretet és az örömteli kommunikáció.

„Nagyon jó úgy kezdeni a beszélgetést, hogy elmondod, mennyire szereted nézni, ahogy játszik, milyen jól érzed magad közben” – tanácsolta Mannix. Ez megadja az alaphangot mindenféle visszajelzéshez.

A szórakozás a legfontosabb

A szakember hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, amikor jégkorongoznak, azonban nem mindig kerül előtérbe a móka, mint témakör – ezen viszont segíthetünk.

„Szeretem megkérdezni az unokahúgomtól, hogy jól érezte-e magát a mai edzésen, jó volt-e keményen dolgozni, vagy, hogy mit talált a legmókásabbnak?” – mondta Mannix. „Nagyon jó hallani, miket sorol fel!”

Mannix szerint a felnőttek hajlamosak azt gondolni, hogy a szórakozást a gyerekek a haszontalan játékkal azonosítják, de ez nem igaz. Meglepő, hogy már az U10-es korosztály is milyen gyakran társítja a mókát valamilyen készség elsajátításához!

„Előfordul, hogy a saját szórakozás-fogalmunkat vetítjük ki a gyerekekre, azonban sokszor érzik remekül magukat olyankor is, amikor nem játszanak a szó klasszikus értelmében. Egy lehetőség, hogy kipróbáljanak valami újat, vagy egy új képesség megtanulása is szórakoztató lehet számukra.”

Ne keresd a megtérülést!

Ahelyett, hogy a szeretetre és a játékra összpontosítanának, a szülők sokszor komolyabb irányba terelik a beszélgetést: győzelmekre, vereségekre, rossz pillanatokra és hibákra.

Ez minden bizonnyal jó szándékból fakad, mégis gyakran célt téveszt.

„A szülők mindig azt kutatják, mennyire térül meg a befektetett pénz, idő, energia és logisztika, és ezért nem is hibáztatom őket. Azonban a megszerzett tapasztalatokat és élményeket nem lehet számosítani. A győzelem és a vereség túl egyszerű indikátor, túlságosan fekete-fehér, és ha ez alapján mérjük a megtérülést, nyomást helyezünk a gyerekekre és az edzőkre is. Minél nagyobb a befektetés, annál nagyobb ez a nyomás.”

Mannix ehelyett arra ösztönzi a szülőket, hogy a beszélgetéseket konstruktívabb irányba tereljék.

„Amikor gyerekként apámmal boncolgattuk a játékot, az nagyon tetszett. Olyan kérdéseket tett fel, mint, hogy miket figyeltem meg, mit tehettem volna másképp és megtennék-e valamit újra. Ha gyermeked szívesen vesz részt ilyen beszélgetésben, az szuper, de a siker itt is a hangulaton és hangnemen múlik. Ha a kritika hangján szólalsz meg, az nem vezet semmi jóra.”

Te ismered őt

Ez az a pont, ami talán legjobban rámutat a lényegre: bár léteznek követendő irányelvek, nincs mindenkire érvényes szabályzat. Van, akinek segít, ha a célokról csevegtek, hiszen így visszagondolhattok a játékra, de pozitív kimenetele lesz a beszélgetésnek, még akkor is, ha a hibákról is szó esik. Mindeközben pedig elérhetjük, hogy gyermekünk felelősséget vállaljon a teljesítményéért.

Ha működik, akkor miért is ne? És ha nem? Akkor keressetek más témát!

„Minden azon múlik, hogy érezd, gyermeked hogyan reagál. Annyi mindent tanulhatnak az ifjúsági sportokból! Nekünk csak platformot és szeretetet kell adnunk nekik, hogy erre rájöjjenek.”

Forrás: admkids.com