U10: Ahol beérnek a jó korisok
Ha azt mondjuk, hogy az U10-es korosztály játéka a korcsolyázás alapjairól szól, az azért van, mert ez az a kor, amikor kezdenek megmutatkozni a játékosok közötti különbségek a jégen. Fókuszba kerülnek tehát azok a képességek, melyek a későbbi játékot alapjaiban határozzák meg.
Itt az ideje, hogy az agilitást, az egyensúlyt és a koordinációt helyezzük előtérbe, hiszen már U8-nál lefektettük ezeknek az alapjait - mondta Heather Mannix, az USA Hockey amerikai fejlesztési modelljének női jégkorong-menedzsere.
Íme néhány tipp, hogyan tehetjük ezt meg:
A következő lépések
Mannix szerint ez az időszak alkalmas arra, hogy építsünk az U6-U8 csapatokban tanultakra.
„Remélhetőleg ekkorra már stabil az egyensúly és a koordináció, és a mozgékonyságra, éberségre építünk” – mondta a menedzser. „Megvannak a kognitív képességeink, és a térbeli tudatosság is fejlődik. Ezen a ponton kezdünk olvasni más játékosokban és reagálni mozdulataikra.”
A játék fontos része az ellenfél. Fotó: pexels.com
Az, hogy tovább bővítjük korcsolyázási repertoárunkat, nem azt jelenti, hogy órákon át unalmas korcsolya-gyakorlatokat végzünk. Mannix kiemelte, hogy ez nem egy rendezett folyamat.
"Ha belegondolunk, hogyan zajlik egy játék, ritkán találunk olyan időpontot, amikor zavartalanul korcsolyáznak a hokisok a jégen" - mondta. „Folyamatosan helyzetekre kell reagálniuk. Olyan játékosokat kell fejlesztenünk, akik képesek ilyen körülmények között is jól korcsolyázni."
A kihívások zónája
Ahhoz, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a játékosokból korcsolyázás terén - miközben nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy az U10 egy olyan kor, ahol a készségek és a tapasztalatok sokfélék - Mannix az úgynevezett „kihívások zónáját” tartja célravezetőnek.
„Ha túl nehezet kérünk a gyerekektől, pánikba esnek, ha túl könnyűt, akkor nem figyelnek oda” – magyarázta. „Azt a zónát kell megtalálnunk, ahol teljes mértékben részt vehetnek a feladatokban. Pont akkora a kihívás, amennyit elbírnak. És mindig csak egy kicsit több.”
A gyakorlatok idejére a játékosokat képességszintek szerint csoportosíthatjuk, lehetővé téve az edzők számára, hogy könnyebb és nehezebb kihívásokat állítsanak eléjük, miközben biztosak lehetnek abban, hogy mindenki fejlődik.
A káosz jó
Mannix arra biztatja az edzőket, hogy kerüljék az egyenes vonalú korcsolya gyakorlatokat, mert ezek egyrészt nem életszerűek, másrészt nem szórakoztatóak. Sokkal jobb tanulási környezetet teremt a fiatal játékosok számára, ha akadályokon kell átugrani vagy izgalmas pályán menni végig.
Egy akadálypálya sokkal izgalmasabb, mint az egyenes vonalban korcsolyázás. Fotó: nymnetroparents.com
"Kaotikusnak és rendetlennek tűnik így az edzés, de a reális környezet és a szórakoztató feladatok a tanulás és a fejlődés kulcsa. Például ha a gyerekeknek egy focilabdával kell megkerülnie az ellenfelet, hogy a labdát egy vödörbe dobhassa, az nagyon hasznos tapasztalat lesz a jégen, gólhelyzetekben is.”
Nem a leggyorsabb játékosokat akarjuk kinevelni, hanem olyanokat, akik gyorsak és tudják, mikor kell elindulniuk. A technika mellett tehát nagyon fontos az agilitás és a környezet érzékelése is.
Senkit nem hagyunk hátra
A korcsolyázás fejlesztésének egyik talán legnagyobb kulcsa, hogy tudjuk, hogy nem egy egyéves versenyről van szó. U10-es szinten egy csekély tapasztalati előny vagy egy kisebb korkülönbség is eldöntheti, hogy ki a leggyorsabb, legagilisabb játékos.
Nem biztos, hogy a legjobb U10-es korcsolyázó U12-ben is a legjobb lesz. Arról nem is beszélve, hogy még csak ezután jön a pubertáskor és ezzel együtt a „Bambi-effektus”, amikor nem tudnak a gyerekek mit kezdeni hirtelen megnőtt lábaikkal.
„Ne felejtsük el, hogy mindez a hosszú távú fejlődésről szól, aminek vannak mélypontjai és magaslatai, nem egy egyenes út. Az évek alatt pedig sok minden változik. A legfontosabb, hogy olyan alapokat teremtsünk, amikre lehet építeni.”
Forrás: admkids.com
