U10: A hoki-érzék fontosabb, mint a rendszerben tanulás

Ahogy a sport fejlődik, úgy lesz a játék egyre spontánabb, folyékonyabb és egyre inkább a gyors döntéseken és az adaptív elméken múlik a győzelem. Ez pedig azt jelenti, hogy az edzés módszertanának is fejlődnie kell, hogy a gyerekek lépést tudjanak tartani a modernkori hoki követelményeivel.

Egyszerűen és tisztán szólva a hoki rendszerszintű oktatása a 10 éves és annál fiatalabb gyerekek számára nem alkalmas arra, hogy lekövesse a játék fejlődését. És ez a jövőben egyre inkább így lesz.

„Amin most vagyunk, az valójában nem a fejlődés útja” mondta Ken Martel, az USA Hockey Játékos- és Edzőfejlesztési Főigazgatója az ADM Kids magazinnak.

Problémamegoldás kicsiben

A rendszerek általában összetettek és valamilyen módon összekapcsolódnak, másfelől azonban szűk bennük a mozgástér és rugalmatlanok.

Egy 10 éves játékosnak, aki félpályán jégkorongozik, képesnek kell lennie kisebb problémákat megoldani - amikor különböző helyzetekben újra és újra találkozik velük -, mielőtt a rendszer átfogó elsajátítása hosszú távon az előnyére válhatna.

Olyan ez, mintha egy vizsgára tanulnál, és ahelyett, hogy megértenéd a tananyagot és gyakorlatba tudnád ültetni, egyszerűen bemagolod.

"Van, hogy annyira gyors a játék, hogy túl sok döntés, túl sok választási lehetőség áll a gyerekek előtt. Ilyenkor nincs lehetőségük arra, hogy rákoncentráljanak, mit is tanultak, mi működik,” mondta Martel."Először meg kell tudniuk kisebb problémákat oldani, nyomás alatt, mielőtt nagyobb kérdésekkel foglalkozhatnánk” - tette hozzá.

A teljes kép apró pontokból áll

Martel szerint, ahhoz, hogy összeálljon a gyerekek fejében a kép arról, hogy mi is az a jégkorong, egy hatalmas koordináta rendszer pontjait kell felismerniük, méghozzá ismétlések és gyakorlás segítségével. Ezek a gyakorlatok segítik a 10 éves játékosokat, hogy megtanulják felismerni a helyzeteket, alkalmazkodjanak és pillanatok alatt döntéseket hozzanak.

„A sport történelme során mindig a technikai képességeken dolgoztunk, és mindig ezek köré építettük fel a statikus eszközöket” - mondta Martel. „De a játék nem így működik; egyszerűen más időzítést kíván. Amikor egy ellenfélhez közelítesz, nincs annyi idő, mint amikor edzésen egy gumiabroncsot veszel célba.”

De hogyan taníthatjuk meg a játékosoknak, hogy jobban integrálják a tapasztalataikat az adott játék kontextusában?

„Egy valós játék szeleteit kell belevinnünk a gyakorlatba, így mindig egy kicsit realisztikusabb lesz a kép, amivel találkoznak. Több lehetőséget kell adnunk a játékosoknak, hogy megtanulják élesben észlelni és tudatosítani az információkat, amelyek a probléma megoldásához kellenek” - magyarázta a szakember. „A gyakorlatokban túlzottan leegyszerűsítjük számukra az információk megszerzését”

„Nem tanítjuk meg nekik, hogy figyeljenek, tudatosítsanak és alkalmazkodjanak” - mondta Martel. „És ez az, amin változtatnunk kell, ha a játékosokat fel akarjuk készíteni a jövő jégkorongjára.”

A jelen és a jövő

Ez a gondolkodásmód a hokiban egy természetes, de néha nehezen követhető fejlődést képvisel.

„Edzőként azzal a tudással dolgozunk, amit felnőttként, profi játékoskén szereztünk” - mondta Martel. „De nézd csak meg a játékot ma és 10 vagy 15 évvel ezelőtt! A legmagasabb szinteken rengeteget változott. Ez azt jelenti, hogy egy olyan sportra készítjük fel a játékosainkat, ami ma már nem aktuális? És milyen lesz a jégkorong a jövőben? Milyen képességekre lesz szükségük, ahhoz, hogy sikeresek lehessenek?”

Martel megjegyzi, hogy a korcsolyázás, mint készség most fontosabb, mint valaha. A játékosok sebessége és fizikai edzettsége soha nem volt még magasabb szinten. Ennek biztosan továbbra is fejlődnie kell, de természetesen a fizikai képességeknek van egy felső határa.

Martel szerint, ha majdnem minden játékos gyors és erős, és nagyrészt egyeznek a korcsolyázási és lövési képességeik is, akkor nem marad más, mint az elmék versenye.

„A legnagyobb kiaknázatlan rész a jelenlegi oktatási rendszerben az elmék sebessége” - magyarázta. „A kérdés csak az, hogy hogyan segíthetjük a játékosainkat abban, hogy minél gyorsabban feldolgozzák, azt, amit érzékelnek?”