Hogyan vigyázzunk sportoló gyermekeinkre?

A növekedésben lévő, versenysportoló gyerekek fejlődésére a szülőknek is oda kell figyelniük. Ebben az időszakban ugyanis könnyen túlterhelődnek az ízületek, kialakulhatnak rossz berögződések, a megfelelő mozgáskultúra kialakítása pedig elengedhetetlen az izomzat fejlődéséhez. Hogyan tudunk figyelni gyermekeinkre, mit tehetünk szülőként és mi a legjobb egy sérülés után? Erről ír üzenetet Molnár Angéla, gyógytornász-manuálterapeuta szakértő minden érintett szülőtársának.

 

Hokis szülők tapasztalatból tudják, hogy aki versenysportol, az bizony több órát is edzéssel tölt, minden nap. A 12-16 éves sportolók nagymértékben terhelik növekedésben lévő testüket, ami még nem jelent problémát, sőt: a fejlődő izomzatnak kell a mozgás, azonban a nem megfelelő edzés negatív hatása ebben az időszakban a legveszélyesebb. A csont növekedésének és az izomzat fejlődésének eltérő üteme következtében a törzs stabilitása még nem alakult ki, így az ízületek rendkívül könnyen túlterhelődnek. Emellett a növekedési zónák ingerlése fájdalommal járhat, amit a gyerekek automatikusan próbálnak elkerülni: így alakulnak ki és rögzülnek a káros mozdulatok, melyeket később már nagyon nehéz kijavítani. Hiába múlik el a fájdalom, ha a mozgásminta rossz, ez később más területeken is problémát okozhat: a test sorozatos kompenzációi következtében fogékonyabbá válik a sérülésekre.

 

Angéla saját tapasztalatai alapján hívja fel a figyelmet arra, hogy sajnos nincs elég szakember ahhoz, hogy minden sportegyesületben legyen gyógytornász, pedig nagy szükség lenne rájuk. Azonban egyre több edző érzi úgy, hogy az edzések felépítése során figyelembe kell venni a szakértői véleményeket is, ez pedig egy nagyon jó irány. Minden sportban az első és legfontosabb dolog a biztonság, ehhez pedig hozzátartozik az is, hogy minimalizáljuk a sérülések veszélyét.

 

A szakmabeliek tehát jó úton indultak el, de mit tehetünk szülőként? Ha gyermekünk panasszal fordul felénk, mindenképpen keressük fel az edzőjét és egy szakembert. Ha erre nincs lehetőség a sportegyesület keretein belül, akkor keressünk egy orvost vagy egy gyógytornászt. Vegyük komolyan, ha a gyerekeknek pihenniük kell, de ne elégedjünk meg ennyivel! A pihenés ugyanis nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem mozoghat, a test azon részeit, melyek nem érintettek a gyulladásban és távol esnek a fájós területtől edzésben kell tartani! Ilyenkor kérjük gyógytornász segítségét, hogy olyan edzéstervet alakíthassunk ki, amely nem terheli a problémás területeket. Folyamatos gyakorlással és a szakember által javasolt mozgással elkerülhető, hogy egy gyulladásból sérülés legyen.

 

Ha pedig mindennek ellenére mégis bekövetkezik a sérülés, mindenképp keressünk gyógytornászt, esetleg olyan szakembert, aki járatos a sportfizioterápiában, hogy minél hamarabb regenerálódjon a test és fokozatosan újra terhelhető legyen. Fontos a fokozatosság, Angéla szerint a „rehabilitáció a fokozatos mobilizálástól az edzés specifikus terheléséig tart.” A teljes versenyterheléshez pedig csak a gyógytornász engedélyével térjünk vissza! A teljes felépülés talán sokáig tart és ez az időszak nem könnyű a gyerekek számára, de ha túl korán terheli a sérült testrészt, sokkal súlyosabban térhet vissza a sérülés és akár az egész sportkarriernek véget vethet. Így hát a szülőknek ki kell tartaniuk a mellett az ütemezés mellett, amelyet a szakértő javasol, akkor is, ha ezért nemcsak gyermekével, hanem az edzővel is harcolnia kell.

 

Angéla egy jó tanáccsal búcsúzik: mind a növekedés, mind a sérülés időszaka alatt javasolja a magnézium, kalcium, D-vitamint és C-vitamin fokozott bevitelét, hiszen ezek segítenek a megelőzésben és a felépülésben egyaránt!

 

További hokis szülőknek szóló tartalmakért látogasson el a Szülőakadémia oldalunkra!

Forrás: http://manualisterapia.hu/blog/gyerekek-es-a-versenysport…