Felépülni akarni kell
Nem elég a terápia, ha nem tartjuk be a szabályokat
Múlthéten írtunk arról, mennyire fontos, hogy a szülők odafigyeljenek sportoló gyerekeikre és sérülés esetén segítsék őket a fokozatos visszaállásban. Persze ha a gyerekek nem veszik komolyan a szakember tanácsait és nem követik azokat, a szülő sem tehet semmit. A felépülés elsősorban a sérülteken múlik. Eheti cikkünkben két valós példát hozott nekünk a Manuális Terápia szakembere.
A tizenhat éves amerikai focista fogszabályozást kiegészítő kezelésre érkezett, azonban hamar kiderült, hogy a rossz tartása miatt sok egyéb problémája is akad: a hanyag tartás okozta merev izomzat miatt nemcsak az alsó állkapcsa nem mozdult előre, hanem a gerincízületek és a nyak-, valamint a hátizomzat is merev, emellett enyhe gerincferdülése is van. Az állkapocs megfelelő irányba való elmozdulásához ki kellett lazítani az izmokat, ez pedig a teljes test kezelését igényelte. Kiderült, hogy a fiú többször sérült, mind a vállán, mind a lábizmain visszatérőek a sérülések. A panaszokat a felborult izomegyensúly okozta, megszüntetésükhöz pedig a helyes tartás visszaállítása lenne szükséges, amihez rendszeres nyújtó és erősítő gyakorlatokat kell végezni, nemcsak a kezelések során, hanem otthon, és az edzések, mérkőzéseket megelőzően és mozgás után is. Azonban a fiú nem végezte el ezeket a gyakorlatokat, a sérülések továbbra is vissza-visszatértek. A sportoló minél hamarabb szeretett volna visszamenni a pályára teljes terhelés alatt, ezért nem fogadta meg a szakember tanácsait.
A szintén tizenhatodik életévét betöltő jégkorongos derékfájdalmának hátterében teljesen más jellegű probléma állt. A panaszokat csigolyaív szakadás okozta. Ez a gerinc veleszületett gyengeségéből eredhet, és fokozott terhelésre jelentkezik. A fiú és szülei az orvos által javasolt műtéti megoldást szerették volna elkerülni, ezért fordultak gyógytornászhoz. A gyulladás miatt kezdetben a vizsgálat is fájdalmas volt, így a terápiát nem tudták azonnal elkezdeni. Egy infúziós kezelés azonban csökkentette annyira a gyulladást, hogy óvatosan ugyan, de elkezdődhessen az alternatív terápia. Mind a fiatal sportoló, mind a szülei nagyon féltek attól, hogy vége szakadhat az ígéretes sportolói karriernek és erre meg is volt a veszély. Ahhoz, hogy a fiú újra jégre léphessen, ki kellett egyenlíteni a gerinc terhelését és megerősíteni az izomzatot, ez azonban hosszú kezelést igényelt és sokat kellett érte tennie a fiúnak is. A terapeuta elkezdte az izomzat felépítését, kitalálta a gyakorlatokat, melyek segítenek ebben, a jégkorongos pedig elvégezte őket. Végre a fájdalom megszűnt és megkezdődhetett a fokozatos terhelés, továbbra is a megfelelő módszerekkel építve az izmokat, és tudatosan figyelve a jelentkező fájdalmakra. A páciens megértette, hogy ha fájdalmai vannak, ki kell állnia az edzésről az egészsége érdekében. Így fél év alatt vissza tudott térni a teljes terheléshez, két évvel később pedig már a korosztályos válogatott tagjként heti két meccset játszik. Emellett pedig továbbra is jár kezelésre és végzi a szükséges gyakorlatokat.
A terápia nem elég a felépüléshez, ha a páciens nem végzi el az előírt gyakorlatokat. Sérülés esetén a fokozatosság a kulcs, ahhoz, hogy a sportoló hosszú távon visszatérhessen a pályára. Sokszor a gyerekek türelmetlenek, szeretnének minél hamarabb hódolni a sportolás szenvedélyének, azonban bármilyen nehéz is a lábadozási időszak, meg kell érteniük, hogy csak így kerülhetik el a sérülés súlyosbodását és a visszatérő problémákat. Érdemes elmesélni nekik a két tizenéves történetét!
További, hokis szülők számára hasznos tartalmakért látogass el Szülőakadémia oldalunkra!
Forrás: http://manualisterapia.hu/blog/rajtad-is-mulik/
