Az egykerekű jégkorongozás furcsa és vad világa

2020-06-17

Mind az egykerekűzés, mind a jégkorong önmagában is elég nehéz sport. Hát még a kettő összekötve! Hiába, off-szezonban kreatívnak kell lenni…

 

Ha egy egykerekű jégkorong-meccset látsz, biztosan soha nem felejted el. Két pengeélen egyensúlyozni is kihívás. Egy keréken még nagyobb. Ez a különös sportág egyáltalán nem hasonlít a pörgős, izgalmas hokimeccsekre, ahol sokszor szem elől tévesztjük a korongot. Nem, ez lassú, nehézkes és kusza. Mégis csodálatos élmény nézni.

 

Ami Toronto egyik focipályáján, pár emberrel kezdődött, egyre több kíváncsiskodót vonz a pálya közelébe. Ma már körülbelül 30 tagja van a csapatnak és legalább ennyi néző veszi őket körül edzéseiken. Persze a játékosok gyakorlott egykerekűsök, másképp meg sem tudnának állni a járgányon. Egyedi elképzelésük a sportról azonban mégsem bizonyult annyira egyedinek. 1925-ben a Variety című némafilmben két monociklin ülő szereplő egy labdává gyűrt törülközőt lökdösött egymásnak egy-egy hokiütővel. Az 1960-ban megjelent Bicycle Journal egyik száma lehozott egy cikket, melyben az Albuquerque Unicycle Club egyik tagja nyilatkozott. Őket emlegetik az első monociklis hokiklubnak. 1976-ban a kaliforniai Wheel People csoportja is belevágott ebbe a furcsa sportba, az 1980-as évek végére pedig Európába is eljutott a hibrid hoki híre.

 1994-ben elismerte a monociklis világ, mint sportot, hiszen bekerült a kétévente megrendezett világbajnokság számai közé, Unicon néven. Az első versenyt Németország csapata nyerte, legyőzve a másik német csapatot, akik így csak ezüstérmesek lettek. Jelenleg nem kevesebb, mint 16 ország rendelkezik bejegyzett csapattal, ami igen lenyűgöző szám egy ilyen komplex sport esetén!

 

Bár a játék alapjai nagyon hasonlítanak a jégkoronghoz, azért végbement néhány változás az évek során: a pálya kisebb lett, sok csapat egy tornateremben gyakorol. Nincs dedikált kapus, még a magas szintű bajnokságokon is cserélődnek a szerepek, hogy a lehető legtöbb játékos pályára léphessen. És – majd’ elfelejtettük – néha felgyújtják