A szülők sorsfordító szerepe az utánpótlássportban
A Wintergreen Research kutatócég szerint az utánpótlássport immár egy 15,3 milliárd dolláros iparág részét képezi. Rengeteg pénz forog kockán, ez azonban nem szabad, hogy átalakítsa az ifjúsági sportokat: fontos, hogy az élmény és a fejlődés maradjon az első! Ebben pedig a szülőknek is nagy szerepe van.
Az Ifjúsági Sportok Országos Szövetsége szerint a gyerekek 70 százaléka 13 éves korára abbahagyja a versenyszerű sportolást, mert már nem szórakozásként éli meg a játékot. Mit tehet ez ellen a szülő?
Tom Farrey, az Aspen Intézet Sport és Társadalom Programjának alapítója és ügyvezető igazgatója hozott néhány tippet és tanácsot azoknak a szülőknek, akik szeretnék elkerülni, hogy a sportolás öröme csúnya pénzügyekbe fulladjon.
Tom Farrey. Fotó: tomfarrey.me
A gyerekekről kell szólnia
Ahogy az ifjúsági sport egyre nagyobb üzletté vált, úgy kaptak egyre nagyobb beleszólást a felnőttek. A táboroktól kezdve a csapatokon át a versenyekig mindent átitat a feltörekvésre való vágy.
“Ironikus, hogy ifjúsági sportnak hívjuk, de valójában felnőttek által szervezett, felnőtteknek szánt versenyről van szó” – mondta Farrey. „Sajnos ez sok helyen így van. A legtöbb felnőttet a jó szándék vezérli, de előfordul, hogy elfelejtjük megkérdezni a gyerekeket, hogy ők mit akarnak. “
Pedig ha megtennénk, rájönnénk, hogy egészen másra vágynak, mint amiről a jelenlegi sportipar szól.
„Amire a gyerekek valójában vágynak, az egy társadalmi élmény, lehetőség a kísérletezésre. Különböző dolgokat, más sportokat és más pozíciókat akarnak kipróbálni” – mondta Farrey. “Tehát, ha a szervezett ifjúsági sport rossz irányt vesz, ez általában azért van, mert nem a gyermekek igényeihez és vágyaihoz igazodik.”
Figyelmeztető jelek
Honnan veheted észre, ha olyan bajnokságra nevezted be a gyermekedet, amely nem felel meg a vágyainak? Farrey szerint van néhány figyelmeztető jel.
Először is, ha az edzők még az év elején sem veszik a fáradságot, hogy beszélgessenek a gyerekekkel, és megkérdezzék, mit szeretnének elérni – ehelyett egyenesen belevágnak a gyakorlásba – az biztosan rossz előjel.
Nem az a lényeg, hány trófeánk van otthon! Fotó: pixabay.com
Ugyanígy, ha túl nagy hangsúlyt helyeznek a trófeákra és a versenyekre. Ideális esetben a gyakorlatok és a játékok aránya három az egyhez. Ha ez inkább hasonlít az 1:1-re vagy még rosszabb, akkor valószínűleg az edzésprogram nem fektet elég hangsúlyt az egyéni készségfejlesztésre, és nem felel meg a gyerekek igényeinek.
“Az edzőknek az a feladatuk, hogy minden gyerekkel egyénileg foglalkozzanak, ne csak azokkal, akik épp a legügyesebbek” – magyarázta Farrey.
Egyforma figyelem
Az összes játékos kulcsfontosságú! Azonban úgy látszik, a gyakorlatban nem valósul meg ez az elv… Emlékezzünk arra, amit cikkünk elején említettünk: a gyerekek 70%-a abbahagyja a játékot 13 éves korában!
Sokszor a későn kibontakozó tehetségek lesznek a legjobb sportolók. Fotó: Moneysense.ca
Az ifjúsági sportok esetén a csapatok már 6 vagy 7 éves korban megalakulnak, már ekkor „elválasztjuk a gyengéket az erősektől” – mondta Farrey. „Ez nem tisztességes. Csak a korán érőket vesszük figyelembe és támogatjuk megfelelően. Pedig sokszor a későn kibontakozó tehetségek lesznek a legjobb sportolók. ”
Farrey tapasztalatból beszél: legfiatalabb fia 14 éves, és kissé későn mutatkozott meg a tehetsége a fociban. Többféle sportot is kipróbált, még mielőtt elérte volna a pubertás, és futballistaként futott be.
“Ha mi, szülők nem támogatnánk kitartóan, hogy megtalálja a számára megfelelő lehetőségeket, és nem lennénk hajlandóak rengeteg időt, energiát és pénzt belefektetni ebbe a folyamatba, könnyen lehet, hogy gyermekünk egyike lenne azoknak, akik lemaradnak társaiktól” – mondta Farrey.
Bátorság!
Farrey úgy véli, hogy a sikeres ifjúsági sport kulcsa a szülők bátorító szerepe: így tudnak segíteni gyermeküknek, hogy jó döntéseket hozzanak.
„A szülők viselkedése sorsdöntő lehet, nagyobb szerepet kell kapniuk a fontos döntésekben. Jelenleg sokan nem tudják, mit tegyenek, pedig kapuőrként állhatnának gyermekük és a kapitalizálódó sportipar közé.”
Lehet, hogy elég, ha beszélgetünk az edzőkkel. Vagy, ha úgy látjuk, hogy az edzések és versenyek nem felelnek meg a gyerekek igényeinek, adjunk hangot kételyeinknek, vagy keressünk más lehetőségeket!F
orrás: admkids.com
