A passzolás művészete

2 Mar 18: Regional action at the Twin Cities venues.

A jégkorong egy olyan sport, ami állandó mentális jelenlétet igényel. Nincsenek rendszeres 30 másodperces szünetek, hogy a játékosok, mint a focistáknál, át tudjanak gondolni egy 5 másodperces támadást. Baseball során pedig a játékosok jelentős része sokszor semmit nem csinál: egy játékos dob, egy másik pedig elkap. A ritka leállások kivételével a jégkorong örök mozgásban van. Lehet, hogy ennek a mozgásnak nincs mindig eredménye – legalábbis, ha a gólokat vagy a kapura lövéseket tekintjük eredménynek -, de a korong átadásának és a passzok fogadásának művészete az egész játék alapja.

A passzolás tudománya nélkül lehetetlen megtartania a csapatnak a korongot. Hogy vihetnék végig a pályán, hogy kapura lőjenek? Hogy cselezhetnék ki az ellenfelet egy pillanat alatt?

A rövid válasz: sehogy. Nem sok jót várhatunk, ha a játékosok 12 éves korukra nem sajátítják el a passzolás és fogadás minden nüanszát, a korongkezeléstől kezdve a tökéletes időzítésig. Hoztunk néhány tippet Dan Jablonictól, hogyan feljeszthetik az U12-esek ezeket a képességeket.

Anticipáció

A passzolás alapjai kritikus fontosságúak, és hamarosan el is jutunk ezekhez, de talán nem kevésbé elengedhetetlen az elsajátításukhoz, hogy azt is megértsük, mikor kell átadnunk egy korongot, nem csak azt, hogy hogyan.

Fotó: Hockey Monkey

„Fontos, hogy ezen elgondolkodjanak a gyerekek és ne csak a passzolás kedvéért passzoljanak, hanem olvassanak a játékban” – magyarázta Jablonic. „Ez a sport a sebességről szól, minél több dolgot tudnak feldolgozni minél rövidebb idő alatt, annál jobb helyzetbe kerülnek és csapattársaikat is így segíthetik.”

Ez a fajta készség leginkább gyakorlással és különböző játékhelyzetek szimulálásával szerezhető meg. Egy meccsen gyakran egy másodperc töredéke alatt kell döntéseket hozniuk a gyerekeknek, ezt a gyorsaságot remekül lehet kispályán gyakorolni.

Céltudatosság

Ha már időzítésről beszélünk, akkor a passz céljáról is beszélnünk kell. Nem csak a mikor a fontos, hanem a miért is.

„Amikor azt mondjuk, hogy valaki passzol, akkor a technikai részre gondolunk, egy szép, egyenes lövésre és a korong átadására” - mondta Jablonic. „De mi ennek a passznak a célja? Hogyan tud olvasni a játékos a játékban? Hogyan várja ki a megfelelő pillanatot és hogyan mozdul? Mindennek az a célja, hogy a csapattárs jó helyzetbe kerüljön?”

Fotó: stack.com

Ha például a védekező zónában vagy, akkor az a cél, hogy egy passzal lépj ki onnan – akár azért, hogy ellentámadást indíthasson a csapatotok, akár azért, hogy kikerüljetek a veszélyes helyzetből. Ha támadó zónában vagy, akkor azért passzolsz, hogy ha csak egy kicsivel is, de közelebb kerüljetek a pontszerzéshez.

Ha pedig nincs nálad a korong, akkor igyekezned kell olyan helyzetbe kerülni, amiben érdemes lesz neked passzolni.

„Amikor a csapat sebességéről beszélünk, valójában a korong mozgását értjük ez alatt – milyen gyorsan, milyen céllal érkezik azokhoz, akik jó helyzetben vannak” – mondta a szakember. „Védekezés esetén ugyanez a helyzet. Ezeket a dolgokat kell megtanulni és csiszolgatni. Az U12-eseknek lassan a miérteket kell megérteniük, a jó technika mellett.”

Technika

Mindennek ellenére, hiába érted tisztán és pontosan a miérteket és hiába időzítesz jól, ha nincs megfelelő technikád. A technikai készségek nélkülözhetetlenek mind a passzoláshoz, mind a fogadáshoz.

„Még mindig a sport alapkövei a legfontosabbak, különösen az U12-es csapatoknál, ideértve a helyes testhelyzetet és a készségfejlesztést. Ez azt jelenti, hogy stabil, kényelmes és a lehető legnagyobb erőkifejtést és gyorsulást lehetővé tevő pozíciót kell megtalálniuk és megtartaniuk, anélkül, hogy gondolkoznának rajta.”

Fotó: Chicago Tribune

„Ha merev a lábad és a kezed túl szorosan nyomódik a testedhez, akkor nem fogsz tudni jól passzolni” – tette hozzá Jablonic. „Fontos az egyensúly, ez egy olyan sportág, ahol folyamatosan mozogsz, nagyon ritkán állsz mozdulatlanul.”

Nem ez a legfontosabb

Van még egy utolsó pont, ami teljessé teszi a tanultakat, ez pedig a csapatmunka. Mennyire működik együtt az összes játékos, mennyire vannak szinkronban a képességeik?

„AZ U12-esek csodálatos dolgokra képesek, hihetetlenül jó a korongkezelésük. Olyanok akarnak lenni, mint Patrick Kane és meg is dolgoznak ezért: megszerzik a korongot, igyekeznek megtartani, átadják és fogadják a passzokat. De valójában ez a játék a várakozásról szól: a döntéshozatalról és a helyzetek felismeréséről. Szerintem ez az utánpótlás szépsége, amikor kezdenek rájönni, hogy ez egy csapatjáték.”

Forrás: admkids.com