A nők és a jégkorong története

2020-01-27

1990 elején, még soha nem látott számban lepték el a jégpályákat a lány korisok. A női csapatok és a koedukált képzések alapjaiban változtatták meg a sportot, míg az elit női jégkorong önálló sportágként eljutott az Olimpiáig.

 

Nem újdonság a női hokis

A női jégkorong nem újkeletű sport. Valójában több mint száz éve cseleznek, száguldanak és lövik a gólokat a jégen. A Kanadai Jégkorongszövetség adatai szerint az első bejegyzett női mérkőzés 1892-ben, Ontarioban zajlott. Az NHL hivatalos enciklopédiája szerint pedig 1889-ben, Ottawában zajlott az első ilyen meccs, a Rideau és a Government House csapata között. A századfordulóra már számos női csapat játszott Kanada-szerte. Az alapfelszerelés hosszú gyapjúszoknyából, garbóból vagy pulóverből, kalapból és kesztyűkből állt.

A női jégkorong először az 1920-as, 1930-as években csúcsosodott ki, ekkor már Kanada minden régiójában voltak csapatok, ligák és tornák, és az Egyesül Államok területén is egyre több helyen jelentek meg hokis lányok. A legjobb kanadai csapatok évente találkozót rendeztek, ahol összemérhették tudásukat és nemzeti bajnokot hirdettek. Az ontarioi Preston Rivulettes lett a sportág első uralkodó csapata, maga mögé utasítva minden más női együttest az 1930-as években.

 

Abby Hoffman és az Ontario csapata

A második világháború után a szervezett női jégkorong megszűnt, 1950 és 1960 között inkább csak érdekességként tartották számon. A hoki a férfiak kiváltságává vált, ezt a megítélést támasztja alá Abby Hoffman története, aki 1956-ban, 9 évesen csatlakozott az ontarioi, csak fiúkból álló csapathoz. Hoffmann jó pár szezont fiúruhában és rövidre nyírt hajjal, nemét elrejtve játszott végig.

1960-ban kezdődött ismét a felemelkedés. A legtöbb lányt, aki fiúcsapatban akart játszani, még mindig elutasították, de a női hokisok lassan egyre több jégidőt kaptak, a felnövekvő generáció pedig követelte a főiskolákon és egyetemeken is a lehetőséget a játékra. A kanadai kollégiumok közötti küzdelem az 1980-as évek elején kezdődött, az NCAA pedig 1993-ban ismerte el a női jégkorongot, mint sportágat.

 

A női világbajnokság

A nemzetközi áttörést az 1990-ben, nyolc ország között megrendezett első Női Jégkorong Világbajnokság jelentette. A következő évtizedben jelentősen megemelkedett a sport iránt érdeklődők száma. Nyolc évvel később debütált a női hoki az Olimpián, Japánban, 2002-ben pedig az első, kizárólag nőkből álló csapat, a Mission Bettys of California részt vehetett a Québec Nemzetközi Pee-Wee Tornán, az egyik legkomolyabb ifjúsági megmérettetésen.

Napjainkban a női csapatok és ligák száma még soha nem látott méreteket öltött. Gyakoribbak a kevert együttesek is, főleg a fiatalabb korosztályokban. A sportban továbbra is felülreprezentáltak a férfiak, de a lányok előtt kezdenek leomlani az akadályok, és eltűnni az előítéletek.

 

Néhány nő, köztük Manon Rheaume és Edin Whitten játszottak férfi utánpótlásban, Manon pedig a mai napig az egyetlen nő, aki az NHL-ben is bemutatkozhatott. 2003-ban Hayley Wickenheiser a Salamat csapatában lett az első nő, aki pontot szerzett a profi férfiak között, egy góllal és három assziszttal zárva a 12 meccsből álló szezont.

 

Bár sokan támogatták, Wickenheiser sikere sokakban kétséget ébresztett. Voltak, akik azt vallották, az elit női hoki sosem lesz magasszintű, ha a legjobb játékosok a férfi csapatokhoz csatlakoznak. A Nemzetközi Jégkorongszövetség elnöke, Rene Fasel szintén ellenezte a kevert együtteseket.

„Nem értem miért kellene fenyegetve éreznie magát bárkinek is” – mondta Teemu Selanne, az NHL csillaga, aki a Salamat társtulajdonosa volt. „A legjobb női játékosról beszélünk, és csak róla. Nem arról van szó, hogy minden férfi csapathoz 4-5 nő csatlakozna.”

 

Kanada és az USA

Talán lesznek még olyan játékosok, mint Wickenheiserers, de a legtöbb nő számára a jövő a női csapatokban van. Kanada és az Egyesült Államok rivalizálása tömegeket vonz: a 2002-es olimpiai játékok során zajló meccs milliókat szegezett a televízió elé a határ mindkét oldalán.

 

Kanada kapusára pedig mi is büszkék lehetünk, hiszen Shannon Szabados ereiben magyar vér csörgedezik!

 

 A két ország dominanciája mellett nincs könnyű helyzetben a többi nemzet, ha fel akar érni a nemzetközi jégkorong szintjére. Svédország hatalmas lépést tett előre, amikor 2006-ban ezüstérmet szerzett az Olimpián, igencsak feldühítve ezzel az amerikaiakat. A svéd csatár, Kim Martin kiemelkedő szereplésével a női jégkorong új arca lett.

Itthon is fejlődünk

A magyar lányok tavalyi szezonja minden kétséget kizáróan bizonyítja a női jégkorong fellendülését, hiszen felnőttválogatottunk a divízió 1/A világbajnokságon szerzett aranyéremmel biztosította a feljutást a legjobbak közé!

 

Emellett számos szép eredményt írhatunk női klubcsapatok javára is: az EWHL-ben bajnok lett a KMH Budapest, majd megnyerte az EWHL Supercupot is. Az osztrák másodosztálynak beillő DEBL-en pedig a Ferencváros csapata győzedelmeskedett.

 

Láthatjuk tehát, hogy a női jégkorong az egyik leggyorsabb ütemben fejlődő sportág a világon. Könnyen lehet, hogy a jövő szurkolói úgy hivatkoznak majd a mostani időszakra, mint amikor még gyerekcipőben járt ez a híres és népszerű sport, mi azonban örülünk minden sikernek és szurkolunk, hogy egyre jobbak és jobbak legyünk! Hajrá lányok!

 

Forrás: liveabout.com