8 dolog, amit ne csinálj, ha nem akarod elvenni a gyereked kedvét a sporttól
Közismert statisztika, hogy a gyerekek 70%-a 13 éves korára abbahagyja a sportot, amibe belekezdett, de arról már kevés az információnk, hogy miért. Több mint valószínű, hogy a szülők is befolyásolják ezt a döntést, hiszen ekkoriban nagy hatással vannak gyerekük életére és sportteljesítményére is. Itt az ideje egy kis önellenőrzésnek!
Minden szülő jót akar, de nem szabad elfelejteni, hogy ez csak egy játék – ellenkező esetben könnyen elérhetjük, hogy gyermekünk abbahagyja a hokit, hiába tehetséges, ügyes játékos. Nem biztos, hogy meg tudod ezt előzni, de az igen, hogy van néhány dolog, amivel elősegíted! Ezeket ne csináld, ha azt szeretnéd, hogy a gyerkőc élvezze a sportot és ne adja fel!
1. Ne hozd kellemetlen helyzetbe!
Feltűnően és negatívan viselkedsz meccs közben? Szidod a bírót? Kiabálsz az edzővel? Ezzel biztosan nem segítesz senkinek, főleg nem a gyerekednek. Ő csak azt szeretné, hogy jelen legyél és szurkolj neki, de azt nem, hogy mindenki rád figyeljen.
Ian Jackson Epic Photography
2. Ne sürgesd!
Van különbség a bátorítás és a hajszolás között. Ha sietted és mindig túl sokat vársz tőle, szorongáshoz vezet, ha nem tudja tartani a lépést, ráadásul megölöd a sport szórakoztató jellegét.
3. Ne akard a saját álmodat megvalósítani rajta keresztül!
Nem biztos, hogy azokat a dolgokat élvezi, amiket te élveztél gyerekként. Talán más irányt vesz az élete, mint amit szeretnél. Ha ő csak hobbiként sportol, hiába kényszeríted versenyzésre!
4. Nem kell mindenhol ott lenned
Jó, ha segíteni igyekszel a csapatnak és a gyerekeknek, de nem kell mindig mindenről tudnod és mindenhol ott lenned, főleg a nagyobbaknál nem. Hagyd, hogy maguk intézzék a dolgaikat, hadd függetlenedjenek!
5. Ne vedd komolyabban, mint ő maga!
C Technical / Pexels
Amikor ragaszkodsz egy plusz edzéshez, még a reggeli edzés után is, amikor minden egyes mérkőzést kivesézel, amikor ide-oda tologatod a programokat, hogy a gyerek minden táborban ott lehessen – és amikor látod, hogy ő nem lelkesedik mindezért, akkor nyilvánvaló, hogy beleütköztél ebbe a hibába. Az első a gyerek, csak utána jöjjön a benne lévő sportoló!
6. Ne sugalld, hogy a sport komoly dolog!
Lehet, hogy számodra a sport az elköteleződésről, a kemény munkáról és a sikerekről szól. Ami részben persze így is van, de még ennél is fontosabb, hogy jól érezze magát gyerekünk a jégen! Nem összeegyeztethetetlen a móka és a munka!
7. Ne a hibákra koncentrálj!
Ha mindig a negatívumokat emeled ki, ő is ezeket veszi majd csak észre, és nem fog tudni fejlődni. Tanuljatok a hibákból, aztán lépjetek tovább, és beszéljetek arról is, amit jól csinált!
8. Ne figyelj a statisztikákra!
Igaz, hogy a számok nem hazudnak, de nem is mondják el a teljes igazságot. Az ifjúsági sport annyival több néhány adatnál! A belőtt és kivédett gólok és a gólpasszok száma helyett figyeld a gyerekek karakterfejlődését, csapatmunkáját és csillogó szemét!
Sportszülőnek lenni ugyanolyan, kihívásokkal teli folyamat, mint sportolóvá válni. Azt szeretnénk, hogy a gyerekeink jól teljesítsenek, ez egyértelmű. De a nap végén nem arra fog emlékezni, hogy ki szerezte a győztes gólt, hanem arra, hogyan érezte magát a meccs alatt, a barátai és csapattársai között, a sportolás hevében. Mindenekelőtt ezek azok a dolgok, amiért beíratjuk őket hokizni, nem igaz?
Forrás: flipgive.com
