I. rész – Fékezés
Az alábbiakban néhány videóban és a hozzájuk mellékelt leírásban összeszedtük a korcsolyázás legfontosabb mozzanatait, amelyek megtanulása révén egyszer te magad is igazi jégkorongozóvá válhatsz!
A videókon válogatott játékosok mutatják be, hogyan kell ezeket megfelelően kivitelezni. Ne feledd, hogy a leírások csak útmutatóként szolgálnak, de a mozdulatok helyes elsajátításához elengedhetetlen szakképzett oktató vagy edző segítsége. Így sem biztos, hogy elsőre sikerül minden: a szabályos korcsolyázást sok időbe telik megtanulni, akár éveket is igénybe vehet – ezért ne keseredj el, ha lassan haladsz, hiszen senkinek sem ment még ez egyik pillanatról a másikra!
Amit előrebocsátunk mindegyik feladathoz: a kiinduló pozíció (alapállás) mindig legyen a következő:
a fejed legyen fent (ne a jeget kémleld!),
a hátadat mindig tartsd egyenesen (ne legyél púpos!),
az azonos oldali nagylábujjaid, térdeid és vállaid legyenek függőlegesen egy vonalban (ehhez be kell hajlítanod a térdedet, kicsit előre kell dőlnöd, és lejjebb vinned a csípődet),
a testsúlyodat a talpad közepére (tengelyére) helyezd (ne dőlj túlságosan előre vagy hátra!).
Ha jól megy az alapállás, jobban fogsz egyensúlyozni a jégen, így jelentősen csökkented annak az esélyét, hogy kicsúsznak alólad a lábaid.
Ha ritkán jársz korcsolyázni, a kemény (sok esetben csatos) műanyag korikkal sincs nagy gond, de gyakori használatnál egyre feltűnőbben fogják törni a lábadat, illetve a magas száruk és a kialakításuk miatt korlátozni fognak a mozgásban. Érdemes tehát kori tanuláshoz fűzős, rugalmasabb, jégkorongozáshoz kifejlesztett korcsolyát választani, ami ma már sok helyen – leginkább a hokis boltokban – kapható.
I. RÉSZ: FÉKEZÉS
Mindenki örül, amikor egyre sebesebben tud száguldani a jégen, de az öröm hamar elszáll, ha nem tudjuk, hogyan álljunk meg. 10 orvosból 9 szerint sok fájdalomtól kíméled meg magad, ha megtanulsz fékezni, a 10. pedig valószínűleg trópusi éghajlaton él, és nem látott még jeget. A fékezés tanulásánál rendkívül fontos a súlypont megfelelő áthelyezése és az élek használata. Állj meg a jégen, és az egyik lábaddal addig kapard oldalra teli éllel a jeget, amíg egy kisebb hóbucka nem lesz melletted! Ilyenkor a korcsolya belső élét használod. Ha a bokádat kifelé döntöd, a kori külső élén támaszkodsz.
A hóeke-féknél a két lábfejedet enyhén forgasd befelé, a sarkaidat told előre, és a belső éleden csússz tovább. Ha mindeközben jobban behajlítod a térded, a kori belső élét fokozatosan a jégbe nyomod, a csípődet pedig kicsit hátratolod, még gyorsabban fogsz megállni. Ezt követi az egylábas fék, amelynél az egyik lábad előrecsúszik (erre támaszkodsz eleinte), a másikkal pedig a hóekéhez hasonló mozdulatot végzel. Ha az egylábas fékezés közben fokozatosan előredőlsz, úgy, hogy a belső élen maradj, szintén gyorsabban fogsz megállni. Fontos ügyelni arra, hogy ha az elöl lévő lábad átdől a külső élére, abból jó nagy tigrisbukfenc lesz! Gyakorold a fékezést mindkét lábaddal, nehogy féloldalas legyél! Miután a fenti módokat megfelelően elsajátítottad, folytasd az egylábas fékezést úgy, hogy közvetlenül a megállás pillanatában a hátul lévő, „csúszó” lábadat a másik mellé helyezed. Ezzel nagyot lépünk a hokifék elsajátítása felé!
A videón látható fékezést hívjuk hokiféknek. Ez a megállás leggyorsabb módja, egyúttal ebből lehet a leggyorsabban újra elindulni. Érdekes tény, hogy bár a hokifék a leglátványosabb fékezés, és meccseken is sokszor láthatod, az másik két megállást is előszeretettel használják a jégkorongozók, ha úgy kívánja a helyzet. A hokifék az előzőeknél összetettebb mozgássor, amelynél a következőkre kell figyelni:
A fékezés első eleme, hogy előrecsúszás közben vidd le a súlypontodat! Hajlítsd be a térdeidet, és ereszkedj lejjebb a szokásosnál! Így veszel a fékezéshez lendületet. Ezt követően vidd fel a súlypontodat, mintha ugrani készülnél, de ne emelkedj el a jégről! Ettől könnyebben fogsz elfordulni.
A mozdulat a fej, majd a váll, a törzs, a csípő és végül a lábak oldalra forgatásával folytatódik, ebben a sorrendben. Ha a sorrendet megváltoztatod, meglehet, hogy össze fogsz tekeredni. A lábaidat a korcsolya és a talpad közepe (tengelye) körül fordítsd el egyszerre, ne a csípőd tengelye körül, és ne külön-külön, mert abból csak kanyarodás vagy egylábas fékezés lesz. A végén a két lábadnak kisebb harántterpeszben kell lennie, mégpedig az a lábad lesz előtted, amelyik felé fordultál. A vállaid ezalatt maradjanak vízszintes vonalban.
A fordulás után már csak annyi a dolgod, hogy újra vidd le a súlypontodat, hajlítsd be a térded, ereszd le a csípődet, kicsit dőlj visszafelé, a korcsolyád éleit pedig mélyeszd a jégbe. Ha jól csináltad, az a korcsolyád, amelyik felé elfordultál, a külső élén lesz, a másik pedig a belső élén. A két lábfejed legyen párhuzamos, és a mozdulatsor végén állj a haladási irányra merőlegesen! Ha sokat gyakorlod (természetesen ezt is mindkét irányba), jó nagy havat fogsz tudni vetni a koriddal, akárcsak a srácok a videón!
Ám a jó hokis nemcsak előre tudja ezeket a fékezéseket megcsinálni! Hiszen a hátrakorcsolyázás és vele együtt a hátrafelé fékezés megtanulása is szükséges a jégkorongozóvá váláshoz. A mozdulatok kivitelezése hasonló az előre történő fékezéshez, de erről talán majd egy kicsit később ejtünk szót.
Mik a leggyakoribb hibák?
- A rossz élhasználat. Ahogy fent írtuk, ha hóeke- vagy egylábas fékezésnél átdőlsz a külső éledre, könnyen elhuppanhatsz. Ha a hokiféknél mindkét koridnak a belső élét használod, jóval lassabban fogsz megállni, hiszen az egyik lábaddal alig fékezel.
- A rossz súlypont-áthelyezés. Ha a súlypontodat nem a leírtak szerint helyezed át vízszintes vagy függőleges irányban, annak ugyancsak lassú megállás, elkanyarodás vagy esés lesz a vége.
- A végtagok és a törzs mozgásának rossz összehangolása. Ha a hokiféknél nem a megfelelő sorrendben, vagy csak részben fordítod el a felsorolt testrészeket, újfent nem fog összejönni a kívánt végeredmény. Ha ráadásul mindeközben a két lábfejed „külön életet él”, tehát különböző irányba mozdulnak el ahelyett, hogy egymással párhuzamosak maradnának, könnyen elveszítheted az irányítást felettük.
- Féloldalas gyakorlás. Sokan hajlamosak a kanyarodást és a fékezést csak abba az irányba gyakorolni, amerre jobban megy (általában balra, mivel a közönségkori is arra halad). Viszont ha így teszünk, korcsolyázás vagy meccs közben sok helyzetben megüthetjük a bokánkat, amikor az adott mozdulatot éppen a másik irányba kéne elvégezni. Gondolj csak bele, milyen lenne, ha lenne egy olyan biciklid, amivel csak balra lehet kanyarodni! Na, ugye.
