Tavaszi fáradtság? – 4 indok, amiért rosszabbul teljesítenek ilyenkor az ifjúsági hokisok
Április környékén sok szülő azt veszi észre, hogy a gyereke, aki ősszel még stabilan korcsolyázott, pontosan kezelte a korongot és jól reagált a helyzetekre, mintha hirtelen szétesne. Többet botlik, pontatlanabbul passzol, lassabban korcsolyázik, és néha úgy tűnik, mintha fejben sem lenne teljesen jelen.
Ez elsőre könnyen visszaesésnek tűnhet, valójában azonban egy teljesen természetes folyamat áll mögötte.
Ebben az időszakban sok gyereknél egyszerre jelenik meg a növekedési ugrás egyik hulláma, a hosszú szezonból felhalmozódott idegrendszeri fáradtság és az iskolaév mentális terhelése. A test gyorsabban változik, mint ahogy az idegrendszer képes újraszervezni a mozgásmintákat, ez pedig átmeneti ügyetlenedéssel járhat a jégen.
A test nő, az idegrendszer fut utána
A pubertás előtti és alatti gyors növekedési szakaszok idején átmenetileg romolhat a koordináció és a neuromuszkuláris kontroll, mert a test gyorsabban változik, mint ahogy az idegrendszer újraszervezi a mozgásmintákat. Ezt a szakirodalom gyakran „adolescent awkwardness” néven írja le. A gyerek szó szerint más testben mozog, mint néhány hónappal korábban. Az agynak és az idegrendszernek ehhez újra kell tanulnia a korábbi mozgásmintákat: máshol lesz a súlypont, más a fordulás ritmusa: gyakorlatilag minden mozdulat újra új.
Ez az oka annak, hogy tavasszal sokszor átmenetileg romlik a koordináció, a gyors irányváltás vagy a korongkezelés. Nem technikai visszaesésről van szó, hanem neuromotoros újrakalibrálásról.
A szezon végi mentális fáradtság is rátesz egy lapáttal
Ehhez jön hozzá az, amit a szülők sokszor kevésbé látnak: az idegrendszeri és mentális fáradtság. Áprilisra már hónapok óta tart a korán kelés, az iskola, az utazások, a hétvégi meccsek és a folyamatos teljesítménykényszer. Ez nemcsak fizikailag, hanem kognitívan is megterhelő.
A sportpszichológiai kutatások szerint a mentális fáradtság közvetlenül lassíthatja a reakcióidőt és ronthatja a döntéshozatalt sporthelyzetekben. A jégen ez sokszor úgy jelenik meg, hogy a gyerek fizikailag még bírja a tempót, de mégis később reagál a helyzetekre, rossz ütemben passzol vagy egyszerűen lassabban olvassa a játékot.
Tavasszal még fontosabb az alvás
A tavaszi időszakban az alvás szerepe még kritikusabb. A növekedési hormon kiválasztása, az idegrendszeri regeneráció és a tanulási folyamatok döntő része alvás közben történik. Ha a napi feladatokhoz még hozzájön a képernyőidő, a késő esti tanulás vagy a meccsek utáni pörgés, az alvás minősége jelentősen romolhat.
A kisebb gyerekeknél pedig különösen oda kell figyelni az alvásminőségre: 12 éves kor alatt átlagosan 9 órányi alvásra van szükségük a normális működéshez.
Mit tehetünk szülőként?
A legfontosabb üzenet, hogy az áprilisi „szétesés” sokszor nem rossz hozzáállás és nem formahanyatlás következménye. Gyakran éppen azt jelzi, hogy a gyerek fejlődésben van, csak a teste és az idegrendszere most éppen más tempóban dolgozik.
Ebben az időszakban a legtöbbet az segít, ha a szülő nem azonnal teljesítményproblémát lát, hanem odafigyel az alvásra, a mentális terhelésre, a plusz pihenésre és arra, hogy a gyereknek legyen ideje újra „belakni” a saját testét.
A tavaszi ügyetlenedés sokszor nem probléma, hanem a következő szint előszobája!
