„Már nem élvezi úgy, mint régen…” – kiégés a sportban

Mi történik, ha az a gyerek, aki korábban alig várta, hogy jégre léphessen, most hirtelen nem akar edzésre menni? Ha nem motiválják a meccsek, és fásultan csoszog a pálya felé? A kiégés nemcsak a felnőtteket érinti – egyre több fiatal sportolónál is megfigyelhető. Nyáron, amikor lelassul a tempó, különösen fontos, hogy szülőként felismerjük a jeleket – és megelőzzük a bajt.

1. Mi az a sportági kiégés – és miért nem csak lustaság?

A kiégés nem egyszerűen azt jelenti, hogy a gyerek megunta a sportot. Ez egy fizikai, érzelmi és mentális kimerültség, amely a folyamatos teljesítménykényszerből, stresszből és monotóniából fakad. Gyakran pont a legmotiváltabb gyerekeket éri utol – azokat, akik mindig többet akarnak, akik minden edzésen ott vannak, és hajlamosak túl sokat vállalni.

Jellemző tünetek:

• Edzés iránti érdektelenség, fásultság
• Teljesítmény-visszaesés
• Gyakori panaszkodás (fáradtság, fájdalmak)
• Hangulatingadozás, ingerlékenység
• Visszahúzódás a csapattársaktól vagy korábbi barátoktól

2. A nyár lehet ellenszer

Az offszezon nemcsak regenerációra alkalmas, hanem arra is, hogy a gyerek újra örömforrásként élje meg a mozgást. Ha a gyereked kimerült, ne erőltesd a plusz edzéseket – hagyd, hogy újra megtalálja saját tempóját.

A sportágon kívüli tevékenységek – barátkozás, nyaralás, egy jó könyv, közös főzés – mind segítenek újratölteni az energiatartályokat. A kulcs: csökkenteni a nyomást, és teret adni a valódi belső motivációnak.

3. Túl sok a verseny – túl kevés a játék

Sok fiatal sportolónál a kiégés oka az, hogy túl korán kerülnek bele a felnőttes ritmusba. Rengeteg meccs, utazás, tét, elvárás. Közben elmarad a játékosság, az önfeledt élmény.

Szülőként fontos, hogy ne csak a versenyekben mérjük a gyerek teljesítményét. Figyeljünk arra, mikor nevetett utoljára egy edzésen, vagy mikor jött ki úgy a csarnokból, hogy „ez nagyon jó volt!”

Nyáron érdemes beiktatni olyan programokat, ahol a sport nem cél, csak eszköz a szórakozáshoz – például közös görkorizás, vízibiciklizés vagy egy labdázás a parkban.

4. Szülői nyomás vagy támogatás?

Akármennyire is jó szándék vezérel minket, szülőként néha többet akarunk, mint a gyerek. A jégkorong drága, időigényes sport – ezért sok szülő (teljesen érthetően) azt szeretné, hogy „megérje a befektetés”.

De ez nem mindig egyezik a gyerek belső motivációjával. Érdemes időről időre feltenni magunknak a kérdést:

• Ki akarja ezt jobban: én vagy ő?
• Dicsérem akkor is, ha nem nyer?

A kiégést megelőzhetjük azzal, ha elismerjük a gyerek erőfeszítéseit, nemcsak az eredményeit, és nyitottan beszélgetünk vele az érzéseiről, igényeiről.

5. Megelőzés = tudatosság + rugalmasság

A kiégés nem egyik napról a másikra történik. Vannak előjelei – és jó hír, hogy megelőzhető. Íme néhány tipp nyárra:

• Hagyj neki választást: Ne te döntsd el, milyen tábort válasszon, vagy hogy elmegy-e egyáltalán.
• Bátorítsd az új élményekre: Más sportok, más emberek, más közeg – néha ez az, ami kell!
• Tarts „mentális szabadnapokat”: Olyan napokat, amikor nem beszéltek sportról, nem néztek hokit, és nincs semmilyen teljesítménykényszer – csak együtt töltött idő.

6. És ha már megtörtént?

Ha úgy látod, hogy gyermeked már túljutott a határon, ne ijedj meg. Ez nem a világvége – de érdemes segítséget kérni. Elsőként az edzővel és egy sportpszichológussal érdemes egyeztetni. Néha egy új közeg, új edző, vagy egy kis kihagyás csodákat tehet.

A legfontosabb: ne hagyd, hogy egy rossz élmény örökre eltántorítsa. A sport rengeteget adhat – de csak akkor, ha hagyjuk, hogy öröme legyen benne a gyerekeknek!