Ellenállóképesség a jégkorongban és az életben – U14/U16

A reziliencia fogalma nem új az ifjúsági sportban, de talán soha nem volt ennyire fontos, mint manapság. 

Az ifjúsági sportokban egyre fokozódó tétek és a felnőttek mentalitása - amely nem mindig hagy helyet a reziliencia kialakulásának -, olyan tényezők, amelyek miatt érdemes beszélni erről a témáról.

Dr. Larry Lauerrel, az Egyesült Államok Tenisz Szövetségének mentális teljesítménnyel foglalkozó szakemberével készített interjút az ADM Kids, hogy feltárja a gyerekek ellenállóképességének témáját. Lauer kiváló szakértője a kérdésneo, különösen ami az U14/U16 korosztályokat illeti.

A reziliencia definíciója

Alapvetően a reziliencia azt jelenti, hogy „valaki képes felállni és továbbra is hinni és optimista maradni”, még a nehézségek ellenére is – mondta Lauer. Ez inkább az erőfeszítésről szól, mint az eredményekről, hiszen mindig fogunk hibázni, és még a legellenállóbb sportolók sem mindig nyernek vagy érik el a kitűzött céljaikat.

„Ha valamit elrontanak, valószínűleg újra és újra meg fogják próbálni, egészen addig, ameddig ki nem javítják” – mondta Lauer a reziliens játékosokról –, „vagy legalábbis hatalmas erőfeszítést tesznek ennek érdekében, és képesek rá, hogy a hiba ellenére is a célra összpontosítsanak.” 

A fiatalabb korosztályoknál a fókusz a készségfejlesztésen van, az U14 és U16-osok számára azonban eljött az idő, hogy beszéljünk arról a mentális erőről, amelyre a jövőben szükségük lesz.

„Ebben a korban a mentális készségek még nem feltétlenül adottak, az U14-es és U16-os gyerekek még mindig igen fiatalok, érzelmi téren is” – mondta Lauer. „Szóval van még bőven hova fejlődniük. Ez tényleg egy ideális kor arra, hogy beszéljünk és dolgozzunk az ellenállóképességükön.”

Hagyd, hogy hibázzanak! 

Lauer ismeri azt a véleményt, hogy a mai gyerekek „puhányabbak”, de nem ért vele egyet. Ehelyett arra biztatja a felnőtteket, hogy hagyják őket hibázni, és tanulni a hibáikból.

„A reziliencia egyik kulcseleme, hogy kell lennie valamilyen nehézségnek, nem igaz? Ahhoz, hogy valaki reziliens választ adjon, kell valami, amire reagálnia kell” – magyarázta Lauer. „És ha mi, szülők, megpróbáljuk megóvni gyermekeinket a kudarcoktól, akkor nem tanulják meg azokat a leckéket és készségeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megbirkózzanak a valósággal.” 

Feszült környezetben, ahol sok a tét, hajlamosak lehetünk a könnyű utat választani, és megpróbálni kijárni a gyerekeknek az utat, vagy külső tényezőket hibáztatni a kudarcért ahelyett, hogy szembenéznénk vele. De ez nem épít rezilienciát.

„Mindenki annyira feszülten akarja a sikert manapság, hogy ha hibáznak, akkor nehezen ismerjük el, hogy nem az edző vagy a csapat valamelyik másik tagja volt a hibás” – mondta Lauer. „Nem, a gyereked hibázott, lesz még ilyen, és nincs ezzel semmi baj.”

És ha hagyjuk, hogy a gyerekek hibázzanak egy játék keretein belül – ami fontosnak tűnik, és egy bizonyos szinten az is, de nem élet-halál kérdés –, az segít nekik, hogy a hokin kívül is ellenállóak legyenek.

„Amikor a tinédzserek hibáznak, jobb, ha olyan hibákat követnek el, amelyekből könnyen fel tudnak állni. Ilyen például elveszíteni a korongot egy hokimeccsen, ami nem nagy ügy, szemben azzal, hogy mondjuk kábítószert fogyasztanak” – mondta a szakember. „Tanítsd meg nekik, hogyan hozzanak jó döntéseket a játék során, hogy amikor nagyobb dolgokról van szó, megbízhass bennük, hogy szintén jó döntéseket fognak hozni. Tehát itt inkább az életről van szó, és arról, hogy hogyan neveljünk egészséges fiatal felnőtteket.”

Fókuszálj a folyamatra!

Az egyik legjobb eszköz a reziliencia fejlesztésére az, ha az eredmények helyett a folyamatra koncentrálunk. „A fiataloknak meg kell tanulniuk, hogy az erőfeszítés nem mindig hozza meg az eredményt. A folyamatra kell összpontosítaniuk, arra, hogy hogyan csinálják a dolgokat, azokra a dolgokra, amiket ők irányíthatnak” – mondta Lauer. „Ha veszítünk is, de jól játszottunk, akkor tanulhatunk a hibáinkból.”

Forrás: admkids.com