Miért fontos, hogy a gyerekek néha unatkozzanak?
Sok sportoló gyerek napirendje szinte percre pontosan be van osztva. Reggel iskola, délután edzés, utána házi feladat, majd egy kis telefonozás vagy videójáték, végül alvás. Jó szándékkal igyekszünk minden percet hasznosan kitölteni, hiszen úgy érezzük, ettől fejlődik a legtöbbet. A modern idegtudomány azonban egyre inkább azt mutatja, hogy az agynak nemcsak terhelésre, hanem üresjáratokra is szüksége van.
A kutatások szerint azok az időszakok, amikor látszólag nem történik semmi, valójában rendkívül aktívak az agy számára. Ilyenkor dolgozza fel a nap során szerzett tapasztalatokat, rendezi az emlékeket és erősíti meg az újonnan tanult készségeket.
Az agyunk ilyenkor sem pihen
Amikor egy gyerek csendben ül, álmodozik, sétál vagy csak nézelődik, sokan azt gondolják, hogy nem csinál semmit. Valójában ilyenkor aktiválódik az úgynevezett alapértelmezett hálózat, az agy egyik legfontosabb ideghálózata. Ez felel többek között az emlékek rendszerezéséért, az önreflexióért, a jövőbeli helyzetek elképzeléséért és a kreatív problémamegoldásért.
Ez a hálózat fontos szerepet játszik a tanulásban is. Az új információk nem kizárólag az edzés alatt épülnek be, hanem később, nyugodt állapotban kezdenek tartós emlékké válni.
A mozgást is „utólag” tanuljuk meg
Ez elsőre furcsán hangozhat, pedig a sportélettanban régóta ismert jelenség. Egy új korcsolyatechnika, csel vagy lövőmozdulat elsajátítása nem fejeződik be az edzés végén. Az idegrendszer még órákon át, sőt alvás közben is dolgozik rajta.
A motoros tanulással foglalkozó kutatások szerint a gyakorlás és a pihenés együtt alakítja ki a tartós mozgásmintákat. Ha a gyerek egyik intenzív ingerből esik a másikba, és nincs ideje feldolgozni az új élményeket, a tanulási folyamat kevésbé hatékony.
Ez az egyik oka annak is, hogy ugyanannyi edzés mellett két gyerek egészen eltérő ütemben fejlődhet.
A folyamatos képernyőhasználat elveszi a csendet
A mai gyerekek ritkán unatkoznak. Ha van néhány szabad percük, gyakran automatikusan előkerül a telefon vagy a tablet. Ezzel azonban megszűnnek azok a csendes időszakok, amikor az agy feldolgozhatná a nap eseményeit.
Nem arról van szó, hogy minden képernyő előtt eltöltött idő káros. A probléma inkább az, ha a gyereknek egyetlen olyan perce sincs, amikor nem éri új inger. A folyamatos figyelemváltás növelheti a mentális fáradtságot, miközben csökkentheti a mély koncentráció képességét.
Az unalom a kreativitást is fejlesztheti
Érdekes módon azok a gyerekek, akiknek időnként maguknak kell kitalálniuk, mivel foglalják el magukat, gyakran kreatívabb megoldásokra jutnak. Az enyhe unalom arra ösztönözheti az agyat, hogy új ötleteket keressen, és új kapcsolatokat fedezzen fel a korábbi tapasztalatok között.
A jégkorongban ennek nagy jelentősége lehet. A kreatív passzok, a váratlan megoldások vagy a jó helyzetfelismerés mögött sokszor nem egy előre betanult séma áll, hanem az a képesség, hogy a játékos gyorsan új megoldást találjon egy váratlan helyzetre.
Mit tehetünk szülőként?
Szülőként természetes, hogy szeretnénk a lehető legtöbbet megadni a gyerekünknek. Könnyű azt gondolni, hogy minden szabad percet érdemes hasznosan kitölteni. A fejlődéshez azonban nemcsak edzésre, tanulásra és gyakorlásra van szükség, hanem olyan nyugodt időszakokra is, amikor az agy csendben, zavartalanul dolgozhat.
Ez nem azt jelenti, hogy a gyerekeknek órákon át tétlenül kell ülniük. Elég lehet egy séta, egy kis biciklizés, olvasás, rajzolás vagy egyszerűen néhány perc, amikor nem éri az agyát új inger. Ezek a csendes pillanatok sokszor ugyanúgy hozzájárulnak a fejlődéséhez, mint egy jól sikerült edzés.
