Téli formahanyatlás a hokiban – természetes hullámvölgy vagy rossz előjel?
November–december környékén edzőként, szülőként és játékosként is tapasztalhatjuk, hogy visszaesik a csapat teljesítménye. Gyengébbek a meccsek, kevesebb a lendület, fáradékonyabb a test, az agy és a lélek – de vajon ez normális, vagy intő jel? A sportpszichológia és edzéselmélet szerint a „szezonközepi formahanyatlás” nemcsak gyakori, hanem természetes is – de fontos felismerni, mikor van szó normális hullámvölgyről, és mikor igényel a helyzet beavatkozást.
A visszaesés természetes
A csapatsportokban, így a jégkorongban is jellemző, hogy a szezon közepén a sportolók teljesítménye átmenetileg visszaesik. Ezt a jelenséget a sportpszichológiában egyszerűen „slump”-nak, azaz hullámvölgynek nevezik.
A Performance slumps in sport: A systematic review című tanulmány szerint a formahanyatlás szinte minden sportoló karrierjében megjelenik, és gyakran fizikai, mentális és szociális tényezők együttes hatására alakul ki. Ezek közé tartozik a fáradtság, a túlterhellség, a stressz, a motiváció ingadozása, sőt a téli időszakhoz kapcsolódó szezonális hangulatzavar is.
Miért pont ilyenkor jön el a mélypont?
Az ifjúsági jégkorongban hosszú a szezon: szeptembertől áprilisig vagy akár májusig is eltarthat. Novemberben és decemberben a játékos már több hónapja edz, versenyez, tanul – vagyis egyre inkább felhalmozódik a fizikai és mentális fáradtság. Ez teljesen természetes.
A Youth Sports Psychology szakmai blog szerint a gyerekek és kamaszok esetében a hullámvölgyek gyakran a következőktől függnek:
- a fejlődő idegrendszer túlterhelése (pl. iskolai dolgozatok, fizikai igénybevétel),
- a motiváció átmeneti visszaesése (kevesebb pozitív visszajelzés, monotónia),
- a test növekedéséből adódó koordinációs változások,
- túlzott önkritika vagy eredményorientált nyomás.
Fontos: nem minden visszaesés jelez bajt – sőt, ez sokszor a fejlődési folyamat természetes része.
Miért veszélyes, ha félreértjük?
Ha egy edző vagy szülő csak azt látja, hogy „nem megy a játék”, és rögtön fegyelmezetlenséget, lustaságot vagy figyelmetlenséget feltételez, akkor meginoghat a sportoló önbizalma. Ahelyett, hogy segítséget kapna a gödörből való kijutáshoz, azt érezheti, hogy újabb elvárásoknak kell megfelelnie – miközben ő maga sem érti, miért nem tud úgy teljesíteni, mint korábban.
A Mental Training with Youth Sport Teams című publikáció szerint az ifjúsági sportolóknál a fejlődési szakaszok figyelembevétele kulcsfontosságú. A 10–16 éves korosztály különösen érzékeny az edzői/versenyközi visszajelzésekre és a stresszhelyzetekre – épp ezért fontos, hogy a formahanyatlás időszakában ne csak a fizikai, hanem a mentális állapotukra is figyelemmel legyünk.
Mit tehetünk?
A legfontosabb, hogy ne dramatizáljuk túl a dolgot, de ne is hagyjuk figyelmen kívül. Íme néhány javaslat:
- Ismerd el, hogy ez egy normális fázis.
Beszéljük meg a gyerekkel, hogy ez most egy hullámvölgy, ami szinte mindenkinél előfordul. Nem kudarc, hanem a fejlődés része. Nem kell tehát megijedni tőle, és el fog múlni. - Tartsatok mentális pihenőt.
Nem mindig a fizikai terhelés mennyiségét kell csökkenteni – néha az is segít, ha más típusú mozgásformát választunk, valamit, aminek nincs tétje, játékos, vicces vagy épp egészen lassú, mint amilyen egy kirándulás. - Tűzzetek ki új célokat.
Egy kisebb, motiváló cél sokat segít a fókusz visszaszerzésében. Haladjatok lépésről lépésre és ünnepeljétek meg a kis, egyéni sikereket is! - Dicsérd a folyamatot is, ne csak az eredményt.
Ha csak a gólokat értékeljük, a sportoló könnyen elveszíti az önértékelését. Ismerd el a szorgalmat, jelenlétét, kitartását is! - Ha kell, kérj segítséget.
Hosszabb, mélyebb visszaesés esetén érdemes sportpszichológushoz fordulni – különösen, ha a gyerek motiválatlan vagy szorong!
Nincs vége a világnak
A novemberi–decemberi formahanyatlás nem kudarc, hanem természetes része a szezon dinamikájának. Az ifjúsági jégkorong hosszú távú sport – a fejlődés nem tud állandó lenni, hullámokban történik. A szülő, edző és sportoló közötti jó kommunikáció és türelem ilyenkor többet számít, mint akárhány gól!
Ha időt adunk a regenerációra – testben és fejben –, a gyerek nemcsak visszanyeri a formáját, hanem megtanulja, hogyan küzdjön meg saját belső mélypontjaival is. Ez pedig nemcsak a hokiban, hanem az életben is felbecsülhetetlen erőforrás lesz számára.
