10 menő hokis tény, amit minden hokizó gyereknek tudnia kell

A jégkorong egy izgalmas és pörgős játék, ami tele van meglepetésekkel – nem csoda, hogy egyre több gyerek kedvenc sportja. Rengeteg dolog történik a pályán, de a kulisszák mögött is sok érdekesség lapul. Összegyűjtöttünk tíz olyan furcsa, vicces vagy éppen lenyűgöző tényt a hokiról, amiről biztosan nem hallasz minden edzésen!

1. A jégkorong nem Kanadában született, de ott lett világhírű

Sokan úgy gondolják, hogy a jégkorong egy igazi kanadai találmány, pedig már jóval Kanada megalakulása előtt is játszottak hasonló játékokat Európában, főleg Angliában és Írországban, csak akkor még bottal és labdával, sokszor jég helyett füvön. Viszont Kanada volt az az ország, ahol először igazán komolyan vették ezt a játékot, szabályokat írtak hozzá, bajnokságokat szerveztek, és elkezdték fejleszteni a sportot, mígnem elérte azt a formáját, amit ma ismerünk. Ezért is hívják sokan Kanadát a jégkorong hazájának.

2. A korong akár 175 km/órás sebességgel is száguldhat

A jégkorong az egyik leggyorsabb labdajáték a világon – és ez nemcsak a korcsolyázásra igaz, hanem a lövésekre is. A legerősebb hivatalosan mért lövést Zdeno Chára, az NHL történetének egyik legnagyobb termetű védője hajtotta végre: 2012-ben, az NHL All-Star Skills versenyen 108,8 mérföld/órás, vagyis kb. 175 km/órás sebességgel repült a korong, miután beleadva apait-anyait, ellőtte. Ez a Guinness Rekordok Könyvében is szerepel, és azóta is a hivatalos rekord. Vannak nem hivatalos mérések is, ahol például Shea Weber vagy Denis Kulyash ütött már ennél nagyobbat is, de Chára lövése a leggyorsabb, amit versenyen belül, hiteles körülmények között rögzítettek.

3. A Stanley-kupa egy igazi vándorkupa

A Stanley-kupa már több mint 130 éve létezik, és a mai napig ugyanazt a trófeát adják át a bajnokcsapatnak – nem készítenek belőle minden évben új másolatot. Ezért különleges: minden nyertes csapat nevét rágravírozzák a kupára, így a történelem szó szerint ott áll rajta!

A hagyomány szerint minden győztes játékos egy napig szabadon rendelkezhet a kupával – és sokan igazán kreatívan élnek ezzel a lehetőséggel. Sylvain Lefebvre, aki 1996-ban nyerte meg a kupát a Colorado Avalanche csapatával, például keresztelőn használta a trófeát, amikor a kislányát megkeresztelték. Más játékosok is készítettek megható vagy vicces fotókat: Jonah Gadjovich, a Florida Panthers játékosa például 2024-ben az ikreit, Liont és Adaleet fotóztatta le, amint édesdeden alszanak a Stanley-kupa belsejében.

4. A korongot mindig lefagyasztják a meccs előtt

A meccsek előtt a korongokat – amik egyébként tömör gumiból készülnek – mélyhűtőbe teszik. Ennek egyszerű oka van: ha nem lenne jól lehűtve, a korong túl sokat pattogna, csúszkálna, és kiszámíthatatlanabb lenne a mozgása a jégen. A fagyasztott korong jobban „ragad” a jéghez, így pontosabb passzokat és lövéseket lehet vele végrehajtani. Egy NHL-meccs alatt többször is cserélnek korongot, mert azok gyorsan felmelegszenek a játéktól.

5. A kapusok régen maszk nélkül védtek

Ma már elképzelhetetlen lenne, hogy egy kapus sisak és arcvédő maszk nélkül álljon a kapuban, de a hokitörténelem elején ez volt a szokás. Az első játékos, aki rendszeresen viselt maszkot, Jacques Plante volt 1959-ben, és sokan először kinevették érte. Azóta persze mindenki belátta, hogy ez nemhogy okos, hanem elengedhetetlen is. Ma a kapusok speciális sisakokat, plexi arcvédőket és rengeteg védőfelszerelést hordanak, hogy megússzák a több száz km/órás lövések által okozott sérüléseket.

6. A jeget is kell borotválni!

A hokipályán nemcsak a játékosok dolgoznak meg a meccsért – a jég is külön törődést igényel. Erről gondoskodik a jégmester. Figyeli a hőmérsékletet, kezeli a karcolásokat, és minden harmad után jön a legendás Zamboni géppel. Ez a gép nemcsak vizet permetez a jégre, hanem le is „borotválja” a felszínét, így újra sima, gyors és biztonságos lesz a pálya. A játékosok nem is tudnának rendesen hokizni nélküle – a Zamboni és a jégmester csendben, de nélkülözhetetlenül végzik a munkájukat.

7. A hokisok titkos szokásai

Sok hokisnak van valamilyen furcsa vagy vicces szokása, amit minden meccs előtt elvégez. Ezeket babonáknak hívjuk, és sokan úgy érzik, ezek hozzák meg a szerencsét.

Például Patrick Roy, a legendás kapus, gyakran beszélt a kapuhoz, hogy „jóban legyen vele”, és „segítsen neki védeni.” Sidney Crosby, a világ egyik legismertebb játékosa, mindig ugyanazt a régi alsónadrágot viseli meccsek alatt – még akkor is, ha már majdnem szétesik.

A legtöbb babona csendes rituálé: ugyanoda ülni az öltözőben, ugyanabban a sorrendben felvenni a felszerelést, vagy minden meccs előtt ugyanazt enni. Lehet, hogy nincs rá tudományos magyarázat, de sok játékos úgy érzi: ha valami egyszer működött, akkor azt meg kell ismételni.

8. A szabad ég alatt is rendeznek meccseket

Az NHL-ben minden évben rendeznek egy különleges mérkőzést, amelyet nem zárt jégcsarnokban, hanem szabadtéri stadionban, a szabad ég alatt tartanak. Ezt az eseményt Winter Classicnak, vagyis téli klasszikusnak nevezik. Ilyenkor egy nagy amerikai foci- vagy baseball-stadiont – amely alapból nem jégkorongra van kialakítva – átalakítanak ideiglenes jégpályává, és ott mérkőzik meg két profi csapat. Az első ilyen meccset 2008-ban játszották Buffalo városában, és olyan népszerű lett, hogy azóta minden évben megrendezik. A hóesés, a többezer lelkes szurkoló és a szokatlan helyszín különleges hangulatot ad a meccsnek.

9. A hokiban fogakat veszíteni szinte sportágspecifikus dolog

A jégkorong talán az egyetlen sport, ahol hiányzó fogak igazi hősi jelvénynek számítanak. Sok profi játékos – főleg a kemény védők és csatárok – fogvédőt viselnek, de ez sem mindig ment meg egy-egy ütőtől vagy felpattanó korongtól. Több híres hokis, például Bobby Clarke vagy Brent Burns, teljes meccseket játszott végig félig fogatlan mosollyal – és közben gólt is lőttek! Vannak olyan játékosok, akik még fotózáshoz is kiveszik a protézisüket, mondván: „Így néz ki egy igazi hokis.”

10. Egy hokimeccs alatt több korong is „eltűnik” a nézőtéren

Egy NHL-meccsen több mint 30 korongot is elhasználhatnak – nem azért, mert eltörnek, hanem mert kilövik őket a lelátóra! Ha egy lövés túl magasra megy, vagy egy blokk után felpattan, simán átrepülhet a plexin, és a közönség soraiban landolhat. A nézők ilyenkor megtarthatják a korongot – ez egy kis szuvenír a meccsről. Persze a mai pályákon már van védőháló a kapuk mögött, de a gyors játék miatt így is gyakran „szöknek meg” a korongok.