Így tartsuk fenn egy 10 éves lelkesedését a jégen

Ha valaha próbáltad 10 év alatti gyerekek figyelmét hosszabb időre lekötni, valószínűleg tudod: nem könnyű. A mai világban rengeteg inger, lehetőség és figyelemelterelő dolog versenyez a gyerekek érdeklődéséért.

A jégkorongedzéseken ez a felelősség gyakran az edzők vállára nehezedik – nekik kell gondoskodniuk arról, hogy a gyakorlatok változatosak, a hangulat jó, a gyerekek pedig elkötelezettek maradjanak. Guy Gosselin, az USA Hockey egyik utánpótlás-fejlesztési szakértője konkrét tanácsokat is adott arra, hogyan lehet ezt jól csinálni – és azt is elmondta, miért különösen fontos.

1. Értsék, amit csinálnak

Elsőre evidensnek tűnhet, de gyakran elsiklunk fölötte: a gyerekeknek érteniük kell, mi a feladat. Gosselin szerint az egyik legfontosabb dolog az, hogy világosan elmagyarázzuk a gyakorlat célját és menetét.

„Először is: meg kell győződni arról, hogy a gyerekek pontosan értik a játék lényegét. Ha ezt elmulasztjuk, könnyen összezavarodnak” – mondja Gosselin. „Használjunk megfelelő hangnemet, térdeljünk le hozzájuk, nézzünk rájuk, és csak akkor indítsuk el a gyakorlatot, ha mindenki érti, miről van szó.”

A tízévesek ritkán kérnek visszajelzést, ha valamit nem értenek – gyakran még a felnőttek sem merik bevallani, ha lemaradtak. Ha egy gyerek túl büszke vagy bizonytalan ahhoz, hogy kérdezzen, az egész csapat a kárát láthatja ennek.

2. Rugalmas hozzáállás – menet közben is

A legjobban kitalált gyakorlat is kifulladhat, ha az adott napon nem rezonál a csapattal. Ilyenkor nem szabad mereven ragaszkodni a tervhez – Gosselin szerint fontos, hogy az edzőnek mindig legyen egy „B” terve.

„Ha figyeled a testbeszédet, és látod, hogy lankad a figyelem, legyen egy másik ötlet a tarsolyodban” – javasolja. „Ha 8-10 perces gyakorlatot terveztél, de 4-5 perc után már szétesik a figyelem, jó, ha van egy újabb csavar vagy variáció a fejedben.”

Persze van, hogy csak idő kell, míg „leesik” a feladat – az edző érzékenysége és intuíciója dönti el, mikor kell tovább lépni, és mikor érdemes még adni egy kis időt. A lényeg, hogy az eredeti célhoz hűen válasszunk másik gyakorlatot, ha úgy látjuk, az nem működik.

3. Adjunk teret a gyerekeknek

A részvétel érzését is erősíthetjük, ha bevonjuk a gyerekeket a gyakorlattervezésbe. Gosselin szerint ez nemcsak motiváló, hanem abban is segít, hogy megjegyezzék a feladatokat.

„Engedjük meg, hogy a gyerekek találjanak ki egy saját feladatot. El sem hiszik elsőre, hogy ezt tényleg lehet – aztán teljes szívvel belevetik magukat” – meséli Gosselin. „Ezáltal ők is részesei lesznek a folyamatnak, és ez komoly motiváció.”

Hasonlóan hatásos, ha egy-egy gyakorlatot a gyerekekről nevezünk el – még ha elsőre kicsit bugyutának is tűnik.

„Harminc év után is jönnek oda hozzám felnőtt játékosok, hogy 'emlékszel a (gyerek neve) gyakorlatra?'” – meséli Gosselin. „A névadás segít abban, hogy érzelmi kötődés alakuljon ki.”

4. Versenyhelyzet = motiváció

És végül: egy kis barátságos verseny sosem árt. Fontos, hogy ne keltsen rossz érzést, de ösztönözzön arra, hogy a gyerekek a lehető legtöbbet hozzák ki magukból.

„Amint elkezdesz pontokat számolni, megnő az intenzitás. A gyerekek azonnal jobban figyelnek és motiváltabbak lesznek” – mondja Gosselin. „Ez nem feltétlenül kell, hogy az eredményjelzőn történjen – néha valami apró győzelem is elég.”

Például egy jégen rajzolt amőba-játék kiváló eszköz lehet erre. Aki gólt lő, mehet húzni egy „X”-et. Egyszerű, de hatásos.

Összességében a cél mindig ugyanaz: hogy a gyerekek jól érezzék magukat, tanuljanak, és örömmel térjenek vissza a jégre legközelebb is. Ha pedig megjegyzik a nevükkel fémjelzett gyakorlatokat – talán egy életen át –, az csak hab a tortán!

Forrás: admkids.com