Így alapozd meg gyermeked önbecsülését

Az önbecsülés azt jelenti, hogy szereted magad, tudod, hova tartozol, és hogy szeretnek és értékelnek téged. A szülők nagy szerepet játszanak a gyerekek önbecsülésének kialakulásában. Attól kezdve, hogy ők hogyan tekintenek saját magukra, a családon belül elfogadott értékeken át a sikerért folytatott küzdelmükig, mind viselkedésükben, mind tanításaikban befolyásolják a kicsiket – és a nagyobbakat is.

Az egészséges önbecsülés kulcsfontosságú ahhoz, hogy gyermekünk kiegyensúlyozott életet élhessen, de hogyan segíthetünk ennek kialakításában?

Az óvodás évek

Az önbecsülés alapjainak lefektetése a tipegőknél és a kisgyerekeknél kezdődik. Íme néhány módszer, mellyel a szülők bátoríthatják óvodás korú gyermekeiket:

• Hagyd, hogy megtanuljanak egyedül öltözködni! Még akkor is, ha külső szemmel nézve, borzasztónak tűnik, amit csinálnak.
• A WC-re szoktatás szintén jó alap
• Tanítsd meg őket kanállal, majd késsel és villával enni!
• Hadd segítsenek elkészíteni az ételeket!
• Jelölj ki számukra az életkoruknak megfelelő házimunkát, hogy hozzájárulhassanak a család mindennapi működéséhez!
• Taníts nekik az élethez szükséges készségeket!

Ezekkel a dolgokkal segíthetsz nekik kialakítani egy képet önmagukról, arról, hogy kik is ők: tehetséges és hasznos tagjai a családnak és más közösségeknek!

Iskolakezdés

A fiatal gyerekek impulzívak, és nem látják előre tetteik következményeit. Szülőként támogatást nyújthatsz nekik azáltal, hogy olyan viselkedésformákat mutatsz, amiket tőlük is szeretnél látni, mint például a kedvesség, a másokkal való együttműködés, az udvariasság és az empátia. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a gyerekek 6-7 éves korukig nem tudják felmérni, hogy mit éreznek mások. Ha jó példát mutatsz, azzal segítesz kiépíteni az empátia alapjait.

Az önkontroll az önbecsülés fontos része. A kisgyermekek önkontrollja is fejleszthető, például olyan napi rutinok felállításával, mint az iskolai készülődés és a lefekvés. Ezek az apró elvárások segítenek a gyerekeknek abban, hogy szabályozzák saját viselkedésüket. A rövid és lényegre törő, gyakori emlékeztetőkkel ellátott utasítások segítenek nekik sikeresen elvégezni a feladatot.

Az iskolai évek

A gyerekek világa hirtelen sokkal nagyobbá válik, amikor iskolába mennek. Tanárokkal, irodai dolgozókkal, más gyerekekkel és más szülőkkel kell együttműködniük egy ismeretlen környezetben, új szabályok és elvárások között. Sokat kell tanulniuk, nemcsak a könyvekből, hanem szociálisan és érzelmileg is.

Ekkor már nem te vagy az egyetlen, aki gondjukat viseli, ezért az önbecsülésük szempontjából nagyon fontos, hogy tudd, mi történik velük az iskolában, ismerd a barátaikat és azokat is, akikkel nincsenek jóban, esetleg bántják őket.

9 és 13 éves kor között tapasztalhatod először az önbecsülésük csorbulását. Egyes, korábban szeretett tevékenységek és játékok gyerekessé válnak a szemükben és félreteszik őket – legalábbis mások előtt.

A szülők szeretnék megőrizni azokat a magabiztos, elégedett gyerekeket, akiket felneveltek iskolás korukig, azonban sokszor rájuk sem ismernek ekkoriban. Íme néhány tipp, melyek segítenek megőrizni gyermeked önbecsülését ebben a korban:

• Hallgasd meg és beszélgess velük az aznapi hullámvölgyekről, és segíts nekik kezelni a negatív érzéseket!
• Hagyd őket hibázni! A csalódás az élet velejárója, és ha mindenáron megvédjük ettől gyermekeinket, akkor később kudarcra lesznek ítélve. Csak legyél ott nekik és támogasd őket, ha hibáznak.
• Ne feledd, hogy a gyerekek önértékelését nem tükrözik az iskola jegyek, sem a tanórán kívüli tevékenységek, de még egy tekintélyes iskolába való bekerülés sem. A képességek fejlesztéséről és új készségek elsajátításáról van szó, ez az, ami növeli az önbizalmukat!
• Továbbra is dicsérd őket, egészséges mértékben!

A középiskolai évek

A középiskolai évek a gyermekkori ártatlanság és a feltörekvő személyiségek térhódításának keverékei, miközben a test változásának időszaka is. A hormonok befolyásolják az érzelmeket és a temperamentumot. A test változásai sokakban keltenek önbizalomhiányt, sőt, akár szégyent is.

Az önbecsülés ebben a korban még egy egészséges önbizalommal rendelkező gyerek esetében is csökkenhet, különösen azért, mert a barátságok is megrepedeznek. Szülőként azon kívül, hogy jelen vagyunk és meghallgatjuk az iskolai drámát, segíthetünk, ha átbeszéljük a dolgokat, amik zavarják őket. Azzal, hogy érzelmi támogatást nyújtasz, és emlékezteted őket a család értékeire, segíthetsz önbecsülésük megőrzésében, még akkor is, ha az épp nincs a legjobb formában.

Ebben a korban nagyon fontos, hogy legyenek barátaik vagy egy csoport, ahova tartozhatnak. Többnyire nem szabad beavatkozni a kialakult klikkek közötti „csatába”, jobbat tesz a gyerekek önbecsülésének, ha hagyjuk, hogy ők oldják meg a dolgokat.

Akkor azonban közbe kell lépned, ha a jelek arra utalnak, hogy a barátaik káros hatással vannak gyermekeink lelki egészségére, vagy ha zaklatják őket társaik.

Az önbecsülés fenntartása ezekben az években a hullámvölgyek megfelelő kezelésében rejlik. Azzal, hogy jó példát mutatsz, továbbra is nagy hatással lehetsz a folyamatra: segítesz megmutatni nekik mik a megfelelő döntések és bátorítod őket arra, hogy ők is hozzák meg a sajátjaikat.

Forrás: chla.org