Miért jó sokszínű sportolónak lenni?
Olimpiai aranyérme előtt Kendall feltörekvő hokis volt, azelőtt atléta, még korábban pedig egy kisgyerek, aki szeretett a barátaival aktívan pihenni. Középiskoláig nem specializálódott a jégkorongra, és még több sportot kipróbált volna, ha több órából állt volna egy nap. Ő és számos csapattársa remek példát mutatnak, arról, hogy milyen előnyei vannak a sokoldalú sportolásnak, ez pedig jó tanulság minden fiatal hokisnak, különösen az U12-es korosztálynak, akiket túlterhelhet a jégen töltött idő.
Korai szerelem
Coyne Schofield ugyanúgy kezdett el hokizni, mint sokan mások: testvérét, Kevint beiratták a szülei, amikor hat éves volt, ő pedig három. „Beleszerettem a jégkorongba, így engem is elvittek a pályára, és műkorcsolyát húztak a lábamra” – emlékezett vissza. „Egy hét múlva sérelmeztem, hogy az én korcsolyám más, mint Keviné. Azt akartam csinálni, amit ő. Így kezdtem el jégkorongozni.”
Amikor pedig nem volt a jégen, a szárazföldön rohangált. „Úgy emlékszem, hogy gyerekkoromat két helyen töltöttem: az iskolában és valamilyen sportpályán. Nem is kellett igazán pályának lennie, elég volt az iskolaudvar, a ház körüli utcák vagy egy iskolai sportesemény. Folyamatosan mozogtunk a testvéreimmel! Kosárlabdázni, baseballozni, softballozni és jégkorongozni és tanultam.”
Egyensúlyban
Két fő sportágban jutott el versenyszintre: ez a jégkorong és a softball volt. Kendall szerint azonban rengeteg előnyét élvezheti annak, hogy többféle ágazatot is kipróbált. „Hokisként sokáig én voltam az egyetlen lány a csapatban. A softball kiegyensúlyozta ezt és lehetővé tette, hogy más sportoló lányokkal ismerkedjek meg.”
Az egyik sport sikerei a másikból táplálkoztak: „a kéz-szem koordinációt a softball erősítette, a sebesség pedig mindegyik sportág alapja volt, amit játszottam.”
Végül csak egy maradt
Az, hogy maga mögött hagyja a softballt, hogy a hokira tudjon koncentrálni, nem volt könnyű döntés. Az amerikai jégkorong csapat azonban számított rá. „Áldozatot kellett hoznom, és nagyon nehéz volt végignézni, ahogy az egykori softball csapatom nélkülem nyer bajnokságot. Miközben persze nagyon szurkoltam nekik.”
„Minden sportot imádtam, és nagyon szomorú volt az a nap, amikor fel kellett adnom a softballt. Nagyon fontos része volt az életemnek az, hogy többféle sportot kipróbáltam. Minden sportág az életre tanít, új barátokat ad, ráadásul a sokszínűség megelőzi a kiégést.”
Kendallt szülei mindenben támogatták, miközben odafigyeltek rá, hogy ne hajtsa túl magát.
„Soha nem erőszakoskodtak semmiben, de nem is kellett. Az a fajta gyerek voltam, aki felüléseket csinál a szobában, aztán indul futni az udvarra, hogy egyre jobb és jobb legyen. A szüleim értékrendje megtanított arra, hogy hogyan kell keményen dolgozni és megvalósítani az álmaimat.”
Nem egyedi eset
Coyne hosszú listát írhatna azokról a csapattársairól a válogatottban, akik több sportágban is remekeltek. Ilyenek például a Lamourex ikrek, Monique és Jocelyne, illetve Lee Stecklein és Kelly Pannek is.
„Több olyan játékosunk is van, aki más sportágban is bejutott az I. osztályba. Amikor bemelegítünk, és például focizunk, látni lehet, ahogy kirobban belőlük a tehetség!”
A Team USA sikerének gerincét tehát azok a tapasztalatok adják, amiket a játékosok más sportokból szereztek.
„Összességében azok a leckék, amiket a sportokból tanultam voltak a legfontosabbak az életben. Csapatmunka, fegyelem, időgazdálkodás, versenyszellem, és végül, de nem utolsó sorban, az, hogy jól érezzem magam!”
Forrás: admkids.com
