Varga Balázs minden meccsen az álmaiért küzd
A 16 éves játékos több mint egy éve került ki Finnországba, a KooKoo csapatába, ahol azóta alapembernek számít. Gyorsan fejlődik, és muszáj is neki, hiszen minden héten meg kell küzdenie a csapatba kerülésért.
A jégkorong-válogatott csatára első északon töltött szezonjában harminchét mérkőzésen negyvenhét pontot hozott össze (22 gól, 22 gólpassz). Nem hagy kétséget tehát afelől, hogy megállja a helyét Finnországban. De hogyan is került oda?
„A családommal közösen mérlegeltük a helyzetet, és azt szerettük volna, ha egy erősebb bajnokságában szerepelhetek. Szerencsére az egyik barátom kint játszott, az ő segítségével jutottam el a próbajátékra, onnan pedig már ment minden magától. Egy percig sem bántam meg a döntésemet, elképesztő, amit itt a jégkorong jelent.”
A külföldön eltöltött bő egy év alatt a KooKoo csapat egyik alapembere lett. Rengeteget gyorsult, könnyen alkalmazkodott a finn edzések ritmusához. Az együttes hosszú távon is számít Balázsra.
„Szerintem első évnek nem volt rossz. Szerencsére sikerült eredményesen játszanom, és az edzők is elégedettek voltak velem, ennek köszönhetem, hogy kétéves juniorszerződést kaptam a klubtól. Vagyis az első célomat sikerült teljesítenem, megragadtam Finnországban. Azt pedig érzem a játékomon, hogy rengeteget gyorsultam. Itt nincs idő gondolkozni, ha nem döntök azonnal, oda a helyzet.”
A következő szezonban pedig újabb kihívás – és fejlődési lehetőség – vár rá: felkerül az U18-as csapatba, így idősebbek között játszik majd.
„Sokkal nagyobb a verseny, mint otthon, hétről hétre, edzésről edzésre meg kell küzdenem a csapatba kerülésért. Na meg sokkal több szoros meccset játszunk. Mintha minden héten bajnoki döntőt vívnánk. Ha otthoni mércével nézem, hétvégente játszunk egy-egy Fehérvár–MAC meccset.”
A finn karrier mellett Varga a magyar válogatottnak is stabil tagja. Az U16-os csapattal másodikként végeztek a MODO-kupán, az U18-asokkal pedig részt vett a székesfehérvári I/B csoportos világbajnokságon is.
„Szerintem egyénileg jó szezont futottam a válogatottban, de a fehérvári vébét rendesen elszúrtuk. Nem a kiesés ellen akartunk küzdeni, csak az utolsó meccseken játszottuk azt, amit tudunk. Tanulnunk kell belőle, hogy máskor ne forduljon elő hasonló.”
Rövid távon tehát tudja, min kell még javítania, és meg is van a lehetősége fejlődni. Hosszú távon pedig a csúcsra tör: a cél az NHL.
„Jól érzem magamat Finnországban, itt szeretném tölteni a következő éveket, de kimondom: igenis az NHL-be vágyom. Lehet, hogy ez most túlzásnak hangzik, de keményen dolgozom, a scoutok folyamatosan figyelnek minket, úgyhogy miért is ne sikerülhetne?”
Miért is ne? Mi szurkolunk neked, Balázs!
Forrás: utanpotlassport.hu
