Mert ez a legjobb játék a világon
Vannak népszerűbb sportok Magyarországon, olyanok, amelyeket többen ismernek, amelyekre többen figyelnek – egy nívós futball-Európa-bajnokság és egy csillogó aranyakat hozó olimpia évében mindenképpen –, de a jégkorong rajongói nem búslakodnak emiatt. Egyrészt, mert ők is örülnek minden sikernek, így azoknak is, amelyek nem a jégen születnek. Másrészt és még inkább, mert ők egy olyan világ rajongói, egy olyan szubkultúra részesei, amelynek két évtizede tartó hihetetlen emelkedése egyenes irányú és roppant lelkesítő. Ez a szubkultúra egyre népesebb és népszerűbb, tenni akaró és tenni tudó emberek lakják, akik tisztában vannak vele, hogy mi mindent értünk el eddig is, és akik mindig komoly célokat tűznek ki maguk elé. De olyanokat, amelyek elérhetők! El is érjük őket – ugyanis a jégkorongban a csoda maga a valóság.
A 2016-os év az A csoportos jégkorong-világbajnokság éve is volt. Legújabb kori történetünk során másodszor jártunk a legjobbak között – első kalandunkra 2009-ben Svájcban került sor, élénken emlékszünk Szuper Levente, Szélig Viktor, Peterdi Imre és a többiek hősies helytállására az elitben –, és bár ezúttal sem sikerült megkapaszkodnunk, így is letettük névjegyünket. A csapat is – amely Fehéroroszország legyőzésével megszerezte első pontjait ott fent –, a szurkolók is. Odaadásuk, hitük, feltétel nélküli szeretetük az egész világ elismerését kiváltotta.
Jégkorongunk fejlődése nem csupán A csoportos szereplésekkel mérhető. Hanem azzal is – természetesen minden mindennel összefügg alapon –, hogy a bázis egyre szélesebb, nő a pályák, a csarnokok, a klubok és a gyerekek száma. A szövetség adatai beszédesek. A 2010/11-es szezonban 20 klub három korosztályában – U8-ban, U10-ben és U12-ben – 1015 gyermek tanulta, művelte, élvezte ezt a sportot. Öt évvel később, a 2015/16-os idényben már 44 klub nevelgetett 2850 hokispalántát. Pompás számok, amelyek – bár a legnagyobb hokinemzetekéivel nem vethetők össze – arra biztatnak bennünket, hogy ígéretes jövőről álmodjunk.
Ám arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ha nem is lesz minden gyermekből NHL-sztár vagy válogatott játékos, akkor is egy olyan sportban pallérozódhatnak évekig, amelynek hála egyszerűen jobb és egészségesebb emberekké válnak. Tényleg: miért jó a gyereknek, ha hokizik? – tettük fel a kérdést, majd arra jutottunk, az a legjobb, ha a legilletékesebbek válaszolnak erre. Például az edzők.
Marton Tibor – aki jó ideje istápolja az újabb és újabb nemzedékeket a MAC színeiben – lényegre törően fogalmazott: “Azért, mert ez a legjobb játék a világon.” De kifejtette bővebben is: “A jégkorong nagyon érdekes sport. A játékosok mindig új kihívásokkal néznek szembe, folyamatosan fejlődnek, nap mint nap a létező legszórakoztatóbb játékot játszhatják.” Az utánpótlás-nevelésnek a szakmaiak mellett speciális céljai is vannak. “A legfontosabb, hogy a fiatalok sok pozitív élményt szerezzenek – magyarázta Marton. – Nálunk a munka egyszerre épül az örömre és a szakmai képzésre, illetve igyekszünk megadni az alapot a sportélet normáinak és szabályainak az elfogadására is.”
A hoki nem csupán móka és kacagás, de megéri dolgozni. “Egy ilyen fantasztikus sport nyilván nehéz is. Sok edzést, elkötelezettséget igényel, aminek azonban sok a haszna is.” Igen, ez a sport sokat segít az életre nevelésben is. “A gyerekek sok mindent megtanulnak, ami a civil életben is segítségükre lehet. Elsajátítják, hogy tekintettel kell lenni, hallgatni kell másokra, felelősséggel kell lenniük maguk iránt, meg kell tanulniuk elfogadni és betartani a szabályokat.”
Fotó: Mudra László
Hasonlóképpen gondolkodik Mayer Péter is, aki a DVTK Jegesmedvék kétszeres MOL Liga-győztes csapatának új generációival foglalkozik Miskolcon. Az a leglényegesebb, állítja, hogy a közösségformáló pozitív hatások és a mozgásfejlesztés komplexitásának nagyfokú lehetőségei együtt és egyszerre jelennek meg kedvenc sportágunkban. “A kicsik megtanulnak egy bonyolult mozgásformát, ami az egyensúlyi rendszerüktől a szem-kéz koordináción át az erő- és testtudatig számtalan tényezőt foglal magában. A hideg és jeges közeg a légzési rendszer egészségét óvja és őrzi, miközben határozottságot, szabálytiszteletet és kooperációt is tanul a gyerek a csapatban.”
Mayer azt mondja, a hoki a csapatsportágak közismert előnyös tulajdonságain túl nagymértékben alakítja a kis sportoló önérvényesítő jellemvonásait is, hiszen a pályán rendszeres és – ez fontos! – szabályos fizikai kontaktus van az ellenfelekkel. Az edző meggyőződése, hogy ez bátorsággá formálódik a gyerekekben, miközben a játék sok örömöt tud adni nekik. “Az a tapasztalatom, hogy a jó hokis a leggyakrabban ügyes a labdajátékokban és más sportágakban is – elemzett Mayer Péter. Hozzátéve: – Mindent egybevetve a játék sebessége teszi különlegessé a hokit. A fent említett tényezők a szárazon megszokottakhoz képest gyorsabban történnek. Vagyis a jégkorongban szükség van a döntés-, reakció- és mozgásbeli adaptációra, aminek az élet rengeteg más területén is komoly haszna lesz.”
“Valószínűleg ezért is szeretik meg olyan sokan és olyan rövid idő alatt a jégkorongot” – vonta le a következtetést a miskolci edző. Amihez Marton Tibor annyit tett hozzá: “Az évek során megfigyeltük, hogy azok a játékosok, akik sikeresek a pályán, sikeresek lesznek az élet más területein is.”
szerző: Gazda Albert
