Egy elveszített meccs után
Nem lehet minden meccset megnyerni, és sokszor nem is a szerencsén vagy a másik csapat erősségein múlik, hanem saját gyengeségeinken. Szülőként felelősek vagyunk azért, hogy gyermekünk feldolgozza, ha nem sikerült a legjobb formáját hoznia. Kovács Kriszta, sportpszichológus a sportorvos.hu oldalán írt arról, hogy miért ne mondjuk soha gyerekünknek, hogy „nem akarta eléggé.”
Nem könnyű feladat hokis szülőnek lenni, hajnalban kelni, odafigyelni, hogy minden felszerelés ki legyen mosva, be legyen pakolva és a gyerekek megfelelően reggelizzenek, aztán a jégpálya szélén fagyoskodni, jóban lenni az edzővel, figyelni a sport-magánélet egyensúlyra. Az anyagi háttér biztosításáról nem is beszélve.
A verseny izgalma pedig a szülőket is magával ragadja, a lelátón szurkolunk, izgulunk, és ha nem vigyázunk, a csalódás is kiülhet az arcunkra. Nagy a felelősség, hiszen a gyerek maga is érzi, ha nem teljesít jól, a pálya széléről pedig nem lehet megvigasztalni, ezért minden pozitív energiánkat a verseny végén kell átadnunk neki. Ilyenkor próbáljuk megkeresni az okát, hogy miért nem ment jól a játék, de vigyáznunk kell, hogy semmiképp ne hagyja el a szánkat, hogy „nem akartad eléggé”, még akkor sem, ha a jó szándék vezérel.
„Ha a szülők kétségbe vonják gyermekük motivációját, az rövidtávon a gyermek szorongásához, hosszabb távon a kiégéséhez vezethet” – írja a szakember.
Forrás: scroll.in
„Ezzel azt sugalljuk a gyereknek, hogy nem vagy elég, megkérdőjelezem azt, ahogy kiálltál az ellenfeled ellen, illetve, hogy a szülők csak a végeredményre koncentrálnak. A végeredmény viszont egy következmény, egy folyamat része, amit nem tud a sportoló az irányítása alá vonni.”
Ha csak a végeredményre koncentrál, az magasabb stressz-szintet eredményez, hiszen nem élvezi a játékot, és minél inkább nem megy jól, annál inkább rágörcsöl. Ez pedig a motivációra is kihat.
Hogy mit mondjunk, ha nem úgy sikerült valami, ahogy szerettük volna?
„Szeretem nézni, ahogy versenyzel. Szeretem azt, ahogy küzdesz, akár önmagaddal, akár az ellenfeleddel. Szeretem azt, ahogy megoldod a helyzeteket és azt is, ahogy átéled miden nehézségét és igyekszel kezelni azokat. Szeretem, hogy minden nap lemész edzeni és azt is, ha megtalálod az időt a pihenésre. Szeretem, ahogy játszol, látom a stílusodat és látom azt, ahogy hétről-hétre fejlődsz. Szeretem azt, ahogy engem is megtanítasz arra, hogyan nézzek szembe önmagammal és azokkal az érzésekkel, amelyek fájdalmat okozhatnak. Szeretem, hogy megtanítasz küzdeni.”
Forrás: sportorvos.hu
