II. rész – Szűk kanyarodás

 

SZŰK KANYARODÁS:

Az irányváltoztatás leggyorsabb módja a szűk kanyarodás. A fékezéshez hasonlóan ezt is el kell sajátítanod jobbra és balra, előre és hátra. Ahhoz, hogy jól sikerüljön, szintén nagyon fontos a megfelelő élhasználat és a súlypont áthelyezése. Kapaszkodj a jégpálya palánkjába mindkét kezeddel, döntsd el a csípődet az egyik irányba, majd a karjaid segítségével fordulj el egy kicsit arra, amerre dőltél! Ez már jó kezdet a kanyarodás megtanulásához.

 

Ha van rá lehetőség, tegyél ki egy sorban bójákat úgy 4-5 méterre egymástól, de ha nincs, az sem nagy baj – elég, ha kijelölsz magadnak a pályán néhány olyan pontot (pl. a bedobópontokat), amiket megkerülhetsz. Ha rendelkezésedre áll egy-két jól használható igaz barát, ők is megtestesíthetik a bójákat. A megkerülni valót próbáld az előbbi módszerrel egyszer balra, egyszer jobbra kikerülni: tehát a csípődet mindig döntsd el a bója felé, a bójához közelebb eső térdedet hajlítsd be jobban, a felsőtestedet (fej, vállak, törzs, majd csípő), végül a lábfejeidet fordítsd ugyanarra. Ha jól összehangoltad a mozgásodat, máris simán menni fog neked a szlalomozás!

 

Ha úgy érzed, mindez már gyerekjáték számodra, elkezdhetsz odafigyelni az apróbb részletekre is. A vállaid fordulás és dőlés közben maradjanak vízszintes vonalban (ezt jól tudod ellenőrizni, ha a két karodat kinyújtod oldalra), a bójához közelebbi (belső) korcsolyádon a csípőd bedöntésével támaszkodj a külső élre, a bójától távolabbi koridat pedig helyezd a belső élére. Vigyázz, hogy ne a bokádból dőljön kifelé a lábfejed, mert abból sérülés lehet! Igyekezz mindig a belső lábadra támaszkodni, a külsővel pedig kitámasztani; kezdetben a belső lábad combjára is támaszkodhatsz két kézzel. A belső lábadat helyezd mindig egy kicsit előrébb, mint a külsőt, ugyanis ezzel is segíted a kormányzást. Jó kivitelezés esetén úgy fogsz siklani a kanyarban, mintha síneken haladnál!

 

A szlalomozás után jöhetnek az igazi fordulások. Ha bójáidat (vagy igaz barátaidat) cikkcakkban helyezed el, megpróbálkozhatsz az élesebb szögben való kanyarodással. Minél szűkebb a kanyar, annál inkább be kell dönteni a csípőt, átdőlni a belső korcsolya külső élére (reméljük, még nem zavarodtál össze), eltekerni a testedet, és távolabb tolni egymástól a két lábfejet. A lábfejek maradjanak egymással közel párhuzamosak, de a belső, előrébb tolt lábfejjel kormányozhatsz egy kicsit, míg a másikkal kitámasztasz. Próbálj belefékezés nélkül kanyarodni, és ahogy fent írtuk, folyamatosan siklani, hiszen így kevesebbet veszítesz a sebességedből. Nagyon szűk kanyarnál vagy teljes fordulatnál a külső lábaddal tolhatsz magadon (rollerezhetsz), vagy ha haladóbb vagy, koszorúzhatsz is (erről később fogunk írni).

 

Amikor kijössz egy szűkebb kanyarból, fontos, hogy azonnal vegyél lendületet, hiszen még a legjobban végrehajtott kanyarodás közben is lassul egy kicsit az ember. Az előbb említett rollerezéssel vagy koszorúzással visszanyerheted az elveszített sebességet, és gyorsan továbbindulhatsz új utadon.

 

Ám a jó hokis nemcsak előre tudja megcsinálni a szűk kanyarodást! Hiszen a hátrakorcsolyázás és vele együtt a hátrafelé kanyarodás megtanulása is szükséges a jégkorongozóvá váláshoz. A mozdulatok kivitelezése hasonló az előre történő kanyarodáshoz, de erről talán majd egy kicsit később ejtünk szót.

 

Mik a leggyakoribb hibák?

  • A rossz élhasználat. Ha kanyarodás közben mindkét koridnak a belső élét használod, jóval lassabban fogsz haladni, hiszen nem dőlsz be megfelelően, és elvész a lendületed. Előfordul, hogy valaki nem teli éllel fordul, hanem a belső koriját a sarkára állítja – a szűk kanyarnál azonban ez nem jó megoldás, mert nem tudsz megfelelően rátámaszkodni a belső lábadra, így pedig sebességet veszítesz; ráadásul a jégbe is lékeket vágsz, amiken lelkesen fognak hasra esni a gyanútlan korcsolyázók.
  • A rossz súlypont-áthelyezés. Ha a súlypontodat nem a leírtak szerint helyezed át vízszintes irányban, annak ugyancsak lassulás lesz a vége. Gyakori eset, hogy a bátortalan korcsolyázó a külső lábára támaszkodik kanyarodás közben, így viszont lassan és nagy ívben fog csak irányt változtatni. Ha ilyet látsz, érdemes elmenni a büfébe egy meleg teáért, amíg megfordul az illető.
  • A végtagok és a törzs mozgásának rossz összehangolása. Ha a kanyarodásnál nem a megfelelő sorrendben, vagy csak részben fordítod el a felsorolt testrészeket, újfent nem fog összejönni a kívánt végeredmény.
  • Féloldalas gyakorlás. Sokan hajlamosak a kanyarodást és a fékezést csak abba az irányba gyakorolni, amerre jobban megy (általában balra, mivel a közönségkori is arra halad). Viszont ha így teszünk, korcsolyázás vagy meccs közben sok helyzetben megüthetjük a bokánkat, amikor az adott mozdulatot éppen a másik irányba kéne elvégezni. Gondolj csak bele, milyen lenne, ha lenne egy olyan biciklid, amivel csak balra lehet kanyarodni! Na, ugye.