„Mindig lehetsz jobb, ha beleteszed a munkát.” – Válogatott körkép, II. rész

 

Ladányi Balázs, minden idők legtechnikásabb magyar játékosainak egyike, a régi szurkolók idolja tízéves volt, amikor elkezdte a hokit.

 

(Cikkünk I. részét ide kattintva olvashatjátok)

 

„Már négy osztálytársam is jégkorongozott, az ő invitálásukra mentem ki egy edzésre – meséli erről.  Először azt sem tudtam, hogy van jégpálya Dunaújvárosban, és azt sem, hogy milyen sport a jégkorong.”

De nem tartott sokáig megismerni és megszeretni: „Abban az időben mindenki a grundon lógott, általában fociztunk. A jégkoronggal mi valamilyen szinten mások voltunk a többieknél.” Aztán a hoki egyre fontosabb és fontosabb lett. „Sodródtam. Egyik korosztály után következett a másik, volt, hogy kettőben játszottam egyszerre. Később, már felnőtt korban derült ki észrevétlenül, hogy mindenem a jégkorong. Közben olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy sokakkal ellentétben abból élhettem – és élhetek, amit szeretek csinálni.”

 

A válogatottság korán jött és két évtizeden át tartott. „Talán a legfontosabbak egyike, hogy nem tudok veszíteni – semmilyen játékban –, ezáltal mindig megtettem mindent a győzelem érdekében. A hoki megtanított elviselni a vereséget is, de mindig megviselt. Elengedhetetlen volt a hatalmas mennyiségű munka is. Ez nem a terhelhetőségen múlik, ez fejben dől el. Hogy akarsz-e dolgozni, vagy sem. Nagyon sok munka árán lehet csak terhelhető valaki.”

 

Szapporo hőse, a Vasas szakmai vezetője, Ladányi Balázs szerint arra kell figyelni leginkább, hogy alázattal csináljuk, amit csinálunk. „Ez annyit jelent, hogy mindig a lehető legtöbbet hozd ki magukból, legyen az száraz vagy jeges edzés. Nincs rossz edzés, csak rosszul elvégzett edzés. Ha maximális erőbedobással csinálod, fejlődni fogsz, és a fejlődés a kevés dolgok egyike, aminek semmi sem szab határokat. Mindig lehetsz jobb, ha beleteszed a munkát.”

 

Ladányival együtt ott volt a 2008-as szapporói feljutásnál Majoross Gergely is, aki három szezon óta felnőttcsapatokat edz. Ezalatt MOL Ligát és kupát nyert a DVTK Jegesmedvékkel, kupát és két bajnoki ezüstöt a MAC Budapesttel.

Számára úgy kezdődött a sztori, hogy édesapja fiatal kora óta szerette a jégkorongot, gyakran látogatta gyerekkori barátja, Kereszty Ádám mérkőzéseit, így Gergely is hamar megismerkedett a sporttal. „Úgy emlékszem, elsősorban a hangulata fogott meg, de tetszettek a felszerelések is. Oviban már hokisnak öltöztem egy kedves barátommal együtt” – emlékezett vissza.

 

Majoross Gergely Magosi Bálinthoz hasonlóan látja: „A jégkorong nem a legfontosabb az életben, de a család és a további fontos emberi kapcsolatok mögé odaérhet. Én nagyon korán úgy éreztem, hogy mindent szeretnék beleadni annak érdekében, hogy a lehető legmesszebbre jussak. 10 éves korom körül már tudtam, hogy hokis szeretnék lenni. Gyerekkori edzőim, Balogh Csaba bácsi, Bálint Attila, Kovács Zoltán és Kiss Tibor kiváló munkát végeztek, megszerettették velünk a játékot, és egyre elszántabb sportolókat neveltek belőlünk. Szerencsés vagyok, hogy ilyen emberek ismertették meg velem jégkorongot.”

 

A Mogyiként ismert, emlegetett szorgalmas játékos és remek szakember összetetten és őszintén fogalmaz, amikor az elért sikerek okait firtatjuk: „Azt szokták mondani, hogy a felkészültség és a lehetőség számít. Ennek a két dolognak a találkozását szokás szerencsének is nevezni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nagyon sokat és kitartóan kell dolgozni azért, hogy amikor eljön a lehetőség, akkor készen álljunk. Nem gondolom, hogy különösebben tehetséges lettem volna, nem volt különleges adottságom sem. Talán jól értettem a játékot, majd később jól ismertem fel, hogy miben tudok jobb lenni másoknál.”

 

Hogy mindebből kiindulva mire figyeljenek oda a legkisebbek és a szüleik? „Ez a legkönnyebb kérdés. Egy fontos dolog van a srácok és a lányok hokival való kapcsolatában: ez az öröm. Az utánpótlás-nevelés minden résztvevőjének, edzőnek, játékosnak, szülőnek, klubvezetőnek az legyen a célja, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Szeressék, amit csinálnak. Erre lehet építeni a képzést, a fejlesztést és mindent.”