Hogyan lett ilyen fantasztikus a magyar női jégkorong?
Tudták, hogy a magyar női jégkorong-válogatott két hellyel előrébb áll a világranglistán, mint a szapporói–krakkói–szenpétervári hősök? Bizony: a lányok 17.-ek, és éppúgy a divízió 1/A-s világbajnokságra készülnek, mint a 19. férfiak. De ők előbb még selejteznek a 2018-as pjongcsangi téli olimpiáért is, decemberben, majd ha azt az akadályt sikerrel vennénk – a norvégokkal és a szlovákokkal nem lesz könnyű –, februárban jönne az utolsó kör. A világbajnokság áprilisban lesz. Azt talán nem mondhatjuk, hogy a cél a feljutás, minthogy ebbe az osztályba is csak tavasszal kapaszkodtunk fel, de az biztos: minden idők legsűrűbb szezonjában vagyunk.
Ebből is látszik, hogy a világ legjobb sportja nem csupán a fiúké. Legalább annyira a lányoké is. Úgy gondoltuk, a Wold Girls’ Hockey Weekend előtt érdemes bővebben is kifejteni, hogyan és miért. Hogy a Wold Girls’ Hockey Weekend micsoda? Egy immár hagyományos program, melynek jegyében összegyűlnek a lányok, hogy jól érezzék magukat a jégen és mellette. Budapesten, a Tüskecsarnokban lesz most ilyen, október 8-án 13 órától, játékos vetélkedőkkel, akadályversennyel, kispályás hokival, az U15-ös válogatott meccsével.
Tóth Enikő, Medgyes Dorottya és Horváth Tiffany Fotó: Korponai Tamás
De mélyedjünk el a részletekben, nézzük, miként jutott el a magyar női hoki az elit közvetlen közelébe. Oda, hogy válogatottunk divízió 1/A-s legyen, ifjúsági csapatunk megjárja az A csoportot – egy szezon erejéig meg is kapaszkodjon ott –, legjobb klubcsapatunk, a KMH Budapest magas színvonalú nemzetközi bajnokságban, az EWHL-ben álljon helyt, sok kiválóságunk a tengerentúlon, Oroszországban, Svédországban, Svájcban és más remek helyeken játsszon. És hogy egyre több és több lány döntsön a hoki mellett – azért, mert jégkorongozni jó.
“Mint minden jó dolog, ez a fejlődés is elszánt és fanatikus embereknek, csoportoknak köszönhető – mondja Marton Tibor, a válogatott szövetségi kapitánya. Hozzáteszi: – Elsősorban maguknak a lányoknak lehetünk hálásak, akik ezt a sportot választották, és tántoríthatatlanul űzik. Nagy köszönet illeti a sok áldozatot vállaló szülőket, de fontos a szerepe a klubok és az edzők kis csoportjának is. Hatalmas lépést jelentett, amikor a szövetség néhány évvel ezelőtt Gömöri Csaba és Buzás Norbert vezetésével, Kolbenheyer Zsuzsanna, az IIHF tanácstagja támogatásával új szakmai programot indított.”
A sikerekkel tisztában vagyunk, de mik a magyar női jégkorong perspektívái? Marton Tibor szerint – ezt mosolyogva mondja – az NHL-en kívül szinte minden. “Akarat kell, és hosszú távú koncepció. El kell dönteni, mit szeretnénk a női jégkoronggal kezdeni. Ez a sport mostanában erőn felül teljesített. Útkereszteződéshez érkeztünk, ki kell találnunk, hova szeretnénk eljutni.”
Akár az olimpiára is kijuthatunk? Most vagy majd egyszer? A szövetségi kapitány nem tartja lehetetlennek. “A csapatsportok közül a legkisebb rezsivel talán a női jégkorong érheti ezt el. Programot kell készítenünk Pjongcsang után 4 és 8 évre, számos ötletem lenne hozzá. Ami biztos: a mostani válogatott fiatal, rengeteg a potenciál benne. “Jó a kémia, motiváltak a lányok, a tanulási sebességük is rendben van – állítja Marton. – Ha elég keményen dolgozunk, bármire képesek lehetünk.”
A határ egyénenként is a csillagos ég. A lányok persze nem lesznek akkora sztárok és nem keresnek annyit, mint az NHL-ben a szuperprofik, de aki keményen edz és dolgozik, egy észak-amerikai sportösztöndíjat is elnyerhet – ez Medgyes Dorottyának sikerült –, vagy kipróbálhatja magát magasabban jegyzett hokiországokban. A 20 éves Horváth Tiffany, aki ugyancsak nemzedéke legtehetségesebbjei közé tartozik, és tevékeny részese volt az eddigieknek, az előző idényben Svájcban játszott, most pedig a KMH Budapest meghatározó embere.
A játékos hatévesen szeretett bele a jégkorongba. Így mesél erről: “Szerelem volt ez – második látásra. Először műkoriedzésen voltam, de hamar rájöttem, hogy ez nem az én sportom. Átbaktattam a szemben lévő jégre, ahol egy felnőtt férficsapat edzése ment. Akkor azt mondtam anyukámnak: én bizony hokis leszek.” Hogy jó döntés volt-e? Horváth Tiffany azt mondja: “Magyarországon több lehetősége van kitörni egy női jégkorongozónak, mint egy férfinak. Az egész világon respektjük van a magyar lányoknak, a külföldi csapatok tárt karokkal várnak minket. Ha valaki másutt szeretné folytatni a jégkorongot és a tanulást, nyitva a pálya.” Hozzáteszi: “Ott voltam a női jégkorong felemelkedésének minden állomásánál. Amikor kiharcoltuk az A csoportot U18-ban, majd sikerült bent maradnunk. Voltam korosztályos bajnok a fiúkkal. Egy évet Svájcban töltöttem, idén hazajöttem Magyarország legprofibb női csapatához. Még ebben a szezonban vár ránk az olimpiai kvalifikáció, amit nagyon szeretnék megnyerni. Mindezek után elmondhatom, szinte mindent átéltem ebben a sportban, amit lehet. Nem cserélnék senkivel, így volt a legtökéletesebb a gyerekkorom.”
Ráadásul: “A jégkorong a világ legcsodálatosabb sportja. Mindenre megtanít. Fegyelemre, tiszteletre, alázatra. A sakk után ez a legösszetettebb sport, így a tanulásban is előny. A szülőknek azt tanácsolnám, támogassák a gyerekeiket. Lesznek hullámvölgyek, nehézségek, de saját tapasztalatból tudom: ha valaki mellettünk áll, minden könnyebb. Én Svájcból is az anyukámat hívtam, ha egy meccs után nem éreztem magam elégedettnek. A gyerkőcöknek pedig azt mondom, sose adják fel, és élvezzék, mert anélkül bármit is csinálni kényszer, és az élet nem arról szól.”
Tudja ezt Egri Nóri is, aki decemberben lesz 10 éves, és nagyon-nagyon szeret jégkorongozni. A szülei pedig – Adrienn és Zoltán – nagyon szeretik, hogy Nóri szereti ezt a sportot. A kislány öt éve állított haza egy derűs szombat délelőtt a barátnőjétől azzal, hogy vegyenek neki hokifelszerelést, mert mostantól ezt fogja csinálni. Ez így is van, töretlenül. Összesen 3 hónapot hagyott ki, amikor edzés közben karját törte – de akkor is csak az edzés végén jött le a pályáról. Mindig örömmel megy. Az alapvetően szétszórt, szeleburdi és cserfes kislány csodálatos módon koordinált és összeszedett lesz a pályán.
“Egy szülő számára a hokis gyerek áldozat és befektetés – mondják Adriennék. – Áldozat, mert az életünk a hétköznapi edzések és a hétvégi meccsek köré szerveződik, és befektetés, mert nyugodtak vagyunk, hogy hetente 10-12 órán át jó helyen van. Embert faragnak belőle, csapatmunkára, fegyelemre szoktatják. Nem utolsó sorban pedig egy klassz sportot sajátít el, ahol a gondolkodás és a fizikai erőnlét egyformán fontos és elengedhetetlen a győzelemhez. Ha lány vagy, ha nem.”
Így lesz kerek a kép – de mit tehet hozzá a szurkoló? Kovács István, a Jégkorongblog szerkesztője, a magyar női jégkorong legnagyobb híveinek egyike ennyit: “Pár évvel ezelőtt még nem sokat tudtam a női jégkorongról. A 2012-es tromsői csodára már én is felkaptam a fejem – ekkor jutott fel az ifjúsági válogatott az A csoportba –, de az első igazi emlékem a 2012. októberi barcelonai olimpiai selejtező. Az új Jégkorongblog felületén az eseménynaptárban frissítgettem a meccsek állását, így végigizgultam a torna mindhárom meccsét. Elkezdtem egyre inkább érdeklődni, lelkesedésem a későbbi U18-as világbajnokságon még jobban erőre kapott.
A 2013-as aucklandi vébére végképp beszippantott a női jégkorong. A magyar idő szerint hajnalban lejátszott Szlovénia elleni nyitómeccset végignéztem, majd a többit is, beleértve az Olaszország elleni 3-1-es diadalt. Aki látta azt a mérkőzést, annak beleégett az emlékezetébe Kiss Andrea szólója. A Karácsonyi Hoki Buli keretein belül megrendezett KMH Budapest–Vienna Sabres volt életem első helyszínen megtekintett női jégkorongmérkőzése. A hihetetlen, az utolsó percig tartó küzdelemmel egy életre szóló élménnyel gazdagítottak a lányok. Innentől a női jégkorong szerelmese lettem.”
Mindez azóta csak fokozódik. Aki nem hiszi, járjon utána. Először a World Girls’ Hockey Weekenden, utána akár a novemberi Négy Nemzet Tornán Káposztásmegyeren – a dánok, a norvégok és a franciák érkeznek hozzánk –, majd az olimpiai selejtezőkön és az áprilisi világbajnokságon is. Meg mindig. Hiszen a java még előttünk áll. Mert a világ legjobb sportja nem csupán a fiúké!
szerző: Gazda Albert
