5 jel, hogy te is hokis anyuka vagy
Te is hajnali 4-kor kelsz minden szombaton, ráadásul izgatottan a 6 órai meccs miatt? Te is kaptad már magad azon, hogy elhullajtottál egy könnycseppet a lelátón a Himnusz alatt? Előfordult már, hogy azon gondolkodtál egy este, mikor lettél az az anyuka, aki kiabál a bíróval? Te is egyszerűen imádod a hokit?
Ha a fenti kérdésekre igennel válaszoltál, te is Hokis Anyuka vagy. Ritka ez az anya-típus, aki minden hétvégéjét a jégpályán tölti, vacogva és boldogan. Imádjuk nézni, ahogy a gyerekek játszanak, bármennyi hideget kibírunk, és ugyan kinek van szüksége alvásra, amikor pörög a jégidő? Íme öt jel, amiből kiderül, hogy te is közénk tartozol!
1. Bírod a büdöset
Csak egy hokis anyuka ismeri a jégkorongos táskából áradó aroma erejét. Hiába szellőzteted ki a ruhákat, hiába sikálod és hiába illatosítod, a szag marad. Ez az átható bűz jelzi, hogy a gyerekek keményen dolgoznak!
2. Tele van a kocsid
Októbertől márciusig a csomagtartó teljesen tele van felszereléssel, takarókkal és random korongok tömkelegével. Az ütemterv húzós, a ki- és bepakolás pedig felesleges időpazarlás, így a kocsid gyakorlatilag egy túlélőcsomaggá avanzsál, mely bármilyen hokis vészhelyzetet megold.
3. Megvesztegeted a nem hokizó tesókat
Amikor meccsre megy a család, mindegyik gyerek kap egy ezrest, amit elkölthet rágcsákra. Így eltűnnek a játék idejére és a többi tesóval bandáznak, te pedig nyugodtan nézheted a meccset.
4. Kiabálsz
Pedig sosem voltál kiabálós. Meg is bánod minden alkalommal, amikor kinyitod a szád, és mégis kiabálsz a lelátóról. Néha azt sem tudod, miért, mégis megteszed játékról játékra, hiszen így lesz teljes az élmény! Még a tipikus ritmusokat is megtanultad…
5. Mindent a gyerekekért
Minden elszánt hokis anyuka mögött ott áll egy elszánt játékos, aki él-hal a sportért. Nem ülnénk a jéghideg padokon, ha ez nem így lenne. Figyeljük őket, mert imádjuk nézni, ahogy játszanak, hiszen ilyenkor a legboldogabbak. Egy percet sem akarnak kihagyni, őszintén elkeserednek, ha egy edzés elmarad, és egy világ dől össze bennük, ha lebetegednek.
Így hát átadjuk őket az edzőknek, a bíróknak és a csapattársaiknak, és távolról figyeljük, hogy fejlődnek, hogy lesznek egyre ügyesebbek, hogy nevetnek és sírnak, passzolnak, gólt lőnek vagy duzzognak, ha kiállítják őket. Átadjuk őket, mert tudjuk, hogy minden edzés és meccs életre szóló leckéket tanít nekik. Hideg kezekkel és meleg szívvel figyeljük őket és örökre elraktározzuk ezeket a pillanatokat. Velük vagyunk mindig, a hideg tél hajnalokon is.
